„Csináljon bármit, ami nyitogatja szemét és eszét, szaporítja tapasztalatait. Ő azt hiszi: csak játszik. De mi már tudjuk, mire megy a játék. Arra, hogy e világban, otthonosan mozgó, eleven eszű és tevékeny ember váljék belőle.”
(Varga Domonkos)

Tartalomjegyzék

I. Helyzetkép – 4 –
I.1. Legfontosabb nevelési alapelveink – 4 –
I.2. Nemzetiségi óvodai nevelés – 4 –
I.3. Gyermekkép: – 5 –
I.4. Óvodakép: – 6 –
I.5. Pedagóguskép: – 6 –
I.6. Óvodai nevelésünk célja, alapelvei: – 7 –
II. Az óvodai élet megszervezésének elvei – 8 –
II.1. Az óvoda személyi feltételei – 8 –
II.2. Az óvoda tárgyi feltételei – 8 –
II.3. Az óvodai élet megszervezése – 9 –
II.3.1. Beszoktatás – 9 –
II.3.2. Napirend – 10 –
II.3.3. Hetirend – 11 –
III. Az óvodai nevelés feladatai – 12 –
III.1. Az egészséges életmód kialakítása – 12 –
III.2. Érzelmi, erkölcsi és értékorientált közösségi nevelés – 15 –
III.3. Az anyanyelvi-,értelmi fejlesztés és nevelés – 17 –
IV. Az óvodai élet tevékenységformái és az óvodapedagógusok feladatai – 21 –
IV.1. Játék – 21 –
IV.2. Tanulás – 24 –
IV.2.1.Verselés,mesélés – 26 –
Nemzetiségi nevelés – 27 –
IV.2.2. Anyanyelvi nevelés – 28 –
IV.2.3. Ének, zene, énekes játék, gyermektánc – 31 –
IV.2.4. Rajzolás, festés, mintázás, kézimunka – 34 –
IV.2.5. Mozgás – 37 –
IV.2.6. A külső világ tevékeny megismerése – 40 –
IV.3. Munkajellegű tevékenységek – 45 –
V. Óvodánk ellenőrzési értékelési rendszere – 48 –
VI. A pedagógiai munka legfontosabb dokumentumai – 50 –
VII. A pedagógiai munka ellenőrzése, értékelése – 53 –
VIII. Az óvoda hagyományos ünnepei és egyéb rendezvényei: – 62 –
IX: Az óvoda kapcsolatai – 64 –
IX.1. Család – 64 –
IX.2. Iskola: – 65 –
IX.3. Egészségügyi intézmények: – 65 –
IX.4. Közművelődési intézményekkel: – 66 –
IX.5. Fenntartó: – 66 –
IX.6. Német nemzetiségi önkormányzat: – 66 –
IX.7. Óvodai-szakmai szervezetek: – 66 –
IX.8. Külhoni magyar óvodák – 67 –
X. A gyermek-és ifjúságvédelemmel összefüggő pedagógiai tevékenységek – 68 –
XI. Iskolába lépés előtt-amit minden szülőnek tudni kell – 70 –
XII. A nemzetiség kultúrájának és nyelvének ápolásával járó feladatok: – 72 –
XIII. A kiemelt figyelmet igénylő gyermekek óvodai nevelése – 74 –
XIV. Érvényességi rendelkezés – 75 –
XV. Legitimációs záradék – 76 –
1.sz. melléklet – 77 –


I. Helyzetkép

Óvodánk 2 csoportos, német nemzetiségi óvoda. Birján, Hásságy, Lothárd, Magyarsarlós és Olasz óvodáskorú gyerekei járnak hozzánk.
Munkánk során fontosnak tartjuk, illetve kiemelten kezeljük, a kultúra és értékközvetítő szerepünket, melyet az óvodás korosztály életkori sajátosságaival, a gyerekek egyéni eltéréseit maximálisan figyelembevevő toleráló nevelési gyakorlatunkkal igyekszünk megvalósítani.

⦁ I.1. Legfontosabb nevelési alapelveink

⦁ A gyermek nevelése elsősorban a család joga és kötelessége, s ebben az óvoda kiegészítő, esetenként hátránycsökkentő szerepet tölt be.
⦁ A 3-7 éves gyermek szeretetteljes gondozása, nevelése, az egészséges életmód jó szokásainak kialakítása.
⦁ Segítjük az egyéni képességfejlesztést, a gyerekek életében való eligazodását, magatartás kultúráját. Biztosítjuk a gyerekek számára az érzelmi biztonságot, a testi-lelki szükségletek kielégítését, együttérzést, egymáshoz való alkalmazkodását.
⦁ Programunk személyiségközpontú, képességfejlesztő, kommunikációfejlesztő, a környező világ megismerését szolgáló program.
⦁ Meghatározza a tevékenységformákat, a játék, a tanulás a munka jellegű tevékenységeket, azok célját, feladatát és a fejlődés várható jellemzőit.
⦁ Az óvónők a feladatokat, lehetőségeket naponta változatos formában valósítják meg.

⦁ I.2. Nemzetiségi óvodai nevelés

⦁ Óvodánk német nemzetiségi nevelést folytató kétnyelvű óvoda. Mind a magyar mind a német nyelv fejlesztését szolgálja.
⦁ A nemzetiségi nevelés 3-6 éves korú gyerekeknek kötetlen formában egyaránt biztosított óvodánkban.
⦁ Igyekszünk megteremteni azokat a feltételeket, amelyek lehetővé teszik minden gyerek számára a folyamatos nyelvtanulást, kultúraörökítést és az identitás tudat alakítását.
⦁ Ezek a következők: Az óvodapedagógusaink német nemzetiségi óvodapedagógus diplomával rendelkezzenek, a település életében való bekapcsolódás nemzetiségi vonalon, jó kapcsolat kialakítása és fenntartása a Német Nemzetiségi Önkormányzattal, a németnemzetiségi kultúra, a nyelv ápolását, fejlesztését, tanítását elősegítő óvodai eszközök gyarapítása, bővítése a szülőkkel való jó kapcsolat fenntartása.

Alapelveink:
⦁ A vegyes összetételű gyerekcsoportban a gyermeki személyiség optimális fejlődése a játéktevékenységen belül a spontán és irányított tanulással,
⦁ Az óvónő, mint modell biztos nyelvtudása mellett, és az utánzás révén érvényesüljön a „nagyobb”, a fejlettebb gyermekek pozitív hatása is,
⦁ A különböző játékfajtákban ágyazott, élményt nyújtó tematika, megfelelő érzelmi élményt biztosítson a csoportban valamennyi gyerek számára.

A vegyes életkorú csoportokban az óvónő megfelelő irányításával az óvodai élet légkörét nyitottabbá, empatikusabbá a tevékenységek tartalmát flexibilisebbé kell tenni.

⦁ I.3. Gyermekkép:

Az óvodai nevelés gyermekközpontú, a gyermeki személyiség kibontakoztatására törekszik.
A gyermeki személyiség egyedi, mással nem helyettesíthető invidum (az ember mással nem helyettesíthető, szellemi, erkölcsi és biológiai értelemben is egyedi személyiség és szociális lény egyszerre.)
Kiemelten fontos számunkra, hogy testileg, lelkileg, és értelmileg egyaránt fejlett gyerekeket neveljünk.
A pedagógus által kialakított értékrendszer:
⦁ Az egyén, az egyéniség, az egyéni képességek tiszteletben tartása.
⦁ Az emberi élet, a szülők, a család tisztelete.
⦁ A másság elfogadása, segítségnyújtás egymásnak.
⦁ Egymás megértése, tisztelete.
⦁ „Önállóan” gondolkodó, aktív, felelősségtudattal bíróemberek.
⦁ Önmaga egészségéért és környezete megóvásáért tenni tudó ember.

⦁ I.4. Óvodakép:

Legfontosabb feladatunk: családias, derűs óvodai légkör megteremtése, és óvodásaink sokoldalú, harmonikus fejlődésének biztosítása, esetenként a különböző okokból eredő hátrányok csökkentése. A gyerekek emberi méltóságának, jogainak, személyiségének tisztelete, elfogadása és nem utolsó sorban szeretete.
Szeretetteljes óvodai légkörben biztosítjuk óvodásaink testi, szociális és értelmi képességeinek egyéni és életkor-specifikus alakítását.
Legfontosabb tevékenységnek a játékot tekintjük.

⦁ I.5. Pedagóguskép:

A pedagógusra jellemző legyen az optimizmus, a szülők tisztelete, gyermekek szeretete, megértő együtt érző magatartás.
A nevelőtestület szakmailag jól felkészült, pedagógia megújulásra törekvő legyen.
Testületen belül lehetőség van az önállóságra, a kezdeményezésre.
Kiemelkedő jelentőségűnek tartjuk a biztonságot, szeretet, harmóniát sugárzó óvodapedagógusi magtartást.

A másságot, és a különbséget elfogadjuk, az egyéni értékek pozitív irányú megközelítését erősítjük.

⦁ I.6. Óvodai nevelésünk célja, alapelvei:

Az óvodai nevelésünk célja, hogy az óvodások sokoldalú harmonikus fejlődését biztosítsuk, a gyermeki személyiség kibontakozását elősegítsük az eltérő életkori, egyéni sajátosságok, fejlődési ütem figyelembevételével.
Fontos a kiegyensúlyozott érzelmi biztonságot nyújtó légkör, ahol elsődleges tevékenységük a játék.

Óvodánk tevékenységét az alábbi célok határozzák meg:
⦁ A 3-7 éves gyerekek fejlődésének támogatása és személyiségük fejlesztése.
⦁ A német nyelv iránti érdeklődés felkeltése, nyelvfejlesztés.
⦁ A hagyomány ápolása az identitás tudat bővítése, kultúra átörökítése.


⦁ II. Az óvodai élet megszervezésének elvei

⦁ II.1. Az óvoda személyi feltételei

Óvodánkban az óvónői munkát négy főiskolai végzettségű óvónő látja el. Szakmai felkészültségük jó, igényes, továbbképzésük folyamatos. A négy óvónő közül két óvónő német nemzetiségű oklevéllel rendelkezik. Ők látják el a nemzetiségi nevelést a két csoportban. Óvónőink (németes) nem csak a nyelvet, hanem a német kisebbség hagyományait, kultúráját, szokásait is jól ismerik. Az óvónők mellett két dajka is dolgozik óvodánkban, az egyik dajka beszéli a kisebbségi, német nyelvet. A dajkák és az óvodapedagógusok szakmai munkakapcsolata jó, a dajkák az óvónők „keze alá” dolgoznak. A dajkák munkája az óvodapedagóguséval összehangolt, mert a dajkát a pedagógiai munka közvetlen segítőjének tekintjük. A dajka egyike a gyermeket nevelő felnőtteknek, aki éppúgy, mint az óvodapedagógus magatartásával, teljes lényével, beszédstílusával, öltözködésével hatást gyakorol a kisgyermekre.

⦁ II.2. Az óvoda tárgyi feltételei

Óvodánk a falu közepén, központi helyen épült. Udvara nagy, egyaránt található fás, árnyékos és napos hely. Nagy része fűvel borított terület, szánkózásra alkalmas kis dombokkal. Két csoport szobánk van, területük 102 négyzetméter. Az óvoda épülete új, telefonnal, gázfűtéssel rendelkezik. Az alagsorban a 97/98-as tanév folyamán alakítottuk ki a tornatermet, öltözővel és szertárral. A csoportszobák mellett nevelői szoba iroda, konyha, öltöző, szertár segíti a dolgozók munkáját.

Az óvoda eszközrendszere:
A játéktevékenység eszközeinek 70%-át a költségvetésből, 30%-át költségvetésen kívüli összegből vásároljuk.
Szakmai eszköztárunk kissé elmaradott, tervezzük a pótlást. Minőségi és mennyiségi bővítése az anyagi forrás hiányán múlik.
Az óvoda eszközkészlete nem igazán segíti a hagyományápolást.
Mozgásfejlesztő eszközök pótlása, kiegészítése pályázati pénzből történik.
Megpróbálunk minden lehetőséget megragadni, és kihasználni eszközeink bővítése érdekében.
(Pl.: pályázatok, Magyar Máltai Szeretetszolgálat karácsonyi adományai, karácsonyi jótékonysági vásár szervezése, kapcsolat ápolása a helyi német önkormányzattal, stb.)

⦁ II.3. Az óvodai élet megszervezése

⦁ II.3.1. Beszoktatás

Beszoktatásnál arra törekszünk, hogy megkönnyítsük a gyerekek számára az új környezetbe való beilleszkedést, elősegítve azt, hogy később tartalmas és kellemes emléket őrizzen erről az időszakról.
Beiratkozáskor adunk felvilágosítást a beszoktatás menetéről, és lehetőségeiről. A szülő számára adunk egy írásos felvilágosítást, hogy mire kell számítania a beszoktatás ideje alatt-után, és hogyan tudják gyerekeik számára megkönnyíteni a beszoktatás folyamatát.
Beszoktatáskor a szülőtől érdeklődünk gyereke szokásairól, a szülő nevelési módszereiről, és kikérjük a szülő véleményét, hogy szerinte hogyan lehetne megkönnyíteni a gyereke számára az elválást.
Általában azt javasoljuk a szülőknek, hogy az óvodakezdés előtt, látogassanak el gyerekükkel az óvodában, és töltsenek el egy kis időt a gyerekek között. Ismertetjük a szülővel az óvoda napirendjét, és megkérjük, hogy próbáljanak otthon is az óvodáéhoz hasonló napirendet kialakítani.
A beszoktatás zavartalanságát kívánjuk elősegíteni azzal is, hogy a gyerekek magukkal hozhatják kedvenc játékaikat, tárgyaikat, ezzel egy kis darabot magukkal hozhatnak a megszokott otthon melegéből.
Kezdetben a gyerekek a szülőkkel közösen töltenek egy kis időt az óvodában, ami fokozatosan egyre növekszik. Ez alatt van ideje a gyerekeknek megismerkedni az épülettel, a kerttel, játszószerekkel, az óvónőkkel és a dadusokkal.
A második időszakban a gyerekek már általában egyedül, szülők nélkül ismerkednek az óvodai élettel, de szükség esetén a szülőt értesítjük.
A vidéki gyerekek beszoktatásánál ez a folyamat nehezen kivitelezhető a rossz közlekedési körülmények miatt, ezért ők általában 1-2-szer látogatnak el előtte az óvodába. Ennél a megoldásnál nagyobb teher hárul az óvónőkre, és a beilleszkedés is elhúzódik.

⦁ II.3.2. Napirend

A napirend biztosítja a gyerekek számára a nyugodt, kiegyensúlyozott óvodai környezet megteremtését. A közösségi nevelés a gyerekek életének céltudatos megszervezését igényli. Ezt szolgálja a gyermek életrendjét, időbeosztását tartalmazó napirend. A napirendet a stabilitás, folytonosság, rugalmasság jellemzi. A stabil pontokat, a rendszerességet az azonos időpontban visszatérő tevékenységek jelentik, pl.: étkezés időtartama stb.. A rendszeresen visszatérő ismétlések érzelmi biztonságot teremtenek a gyerekekben. A napirend annak megfelelően, ahogy az évszakok változnak, vagy a tevékenységek alakulnak, változtatható, módosítható.

6.30 – 8.00 Gyülekezés, játék, kezdeményezések
8.00 – 8.50 Játékrakás, beszélgető kör a szőnyegen
8.50 – 9.00 Mindennapos testnevelés
9.00 – 9.30 Tízórai
9.30 – 11.30 Szabad játék a csoportszobában vagy az udvaron, séták,egyéni fejlesztések, kezdeményezések,kötelező foglalkozások a nagycsoportosoknak.
11.30 – 11.45 Előkészületek az ebédhez
11.45 – 12.30 Ebéd, tisztálkodás, készülődés a pihenéshez
12.30 – 12.45 Mese.
12.45 – 14.45 Pihenés
14.45 – 16.30 Uzsonna, játék a csoportszobában vagy a szabadban, vidéki gyerekek buszhoz kísérése

⦁ II.3.3. Hetirend

A hetirend a napiredhez hasonlóan a folyamatosságot, a rendszerességet, a nyugalmat segíti elő a gyerekcsoportban. A hetirendben jelennek meg a különböző foglalkozási területek, melyeken egy-egy környezeti téma köré csoportosítva élmények, tapasztalatok és ismeretek kerülnek feldolgozásra. A rugalmasság, a helyzethez való alkalmazkodás elősegíti a gyerekek életének szabályozását.
A csoportosan, kötelezően irányított foglalkozások szervezésének célja, hogy a gyermekek az iskolába lépés idejére legyenek képesek együttműködni 35 perces, frontális foglalkozásokon.

Kötött Kötetlen

Mindennapos testnevelés Külső világ tevékeny megismerése
Testnevelés foglalkozás Rajzolás, mintázás, kézimunka
Külső világ tevékeny megismerése Verselés, mesélés
Ének, zene, énekes játék, gyermektánc
Német: A külső világ tevékeny megismerése
Mese-vers Ének-zene

A foglalkozások időtartama
3-4 évesek 10-15 perc
4-5 évesek 20-25 perc
5-6 évesek 30-35 perc

⦁ III. Az óvodai nevelés feladatai

Az óvodai nevelés feladata az óvodáskorú gyermek testi és lelki szükségleteinek kielégítése.
Ezen belül:
⦁ Az egészséges életmód alakítása,
⦁ Az érzelmi nevelés, az erkölcsi nevelés és az értékorientált közösségi nevelés,
⦁ Az anyanyelvi-, értelmi fejlesztés, nevelés megvalósítása

A nevelési cél elérése érdekében teljesítendő feladatok:
⦁ Személyiségfejlesztés: a gyermeki tapasztalatszerzés, a spontán és irányított tanulási folyamat élményszerűvé tétele, a német nyelv iránti érdeklődés felkeltése.
⦁ A gyermek kíváncsisága az új iránti fogékonysága és az őt körülvevő környezet feltételeinek maximális illetve optimális biztosítása.
⦁ Az iskolai beilleszkedéshez szükséges testi, szociális és értelmi érettség kialakítása.
⦁ Az iskolai potenciális tanulási zavarok megelőzése, az óvodai nevelési feltételek sajátos megszervezésével.
⦁ A gyermek életkori sajátosságait figyelembe véve a rendszeres nyelvgyakorlás, a naponta alkalmazott nyelvi játékok, beszédhelyzetek létrehozása.

⦁ III.1. Az egészséges életmód kialakítása

Az óvodai nevelés feladata az óvodás korú gyermek testi-lelki szükségleteinek kielégítése, gondozása, mozgásigényük kielégítése, tevékenységformák keretében a gyermek személyiségének fejlesztése.

A helyes életritmus kialakítását szolgáló feladataink:
a) Az egészséges környezet biztosítása.
Az óvodai környezet feltételei jelentősen befolyásolják a gondozás színvonalát, hatékonyságát.
Az óvodai helységei világos, tágas, otthonosan berendezett csoportszobák. Mindkét csoportszobához külön öltöző és hideg-meleg vízzel ellátott mosdók tartoznak. Az öltözőben jellel ellátott „szekrényben” 1-1 gyerek ruháinak tárolására van lehetőség.
Az óvoda udvara: területileg a gyerekek számának megfelelő. A gyerekek sokféle változatos tevékenységének kielégítésére természetes fa mászókák, csúszdák állnak rendelkezésre.
a) A gyerekek gondozása:
A gondozás az óvodai élet egyik alapvető tevékenysége. A kisgyerekeknek olyan alapvető szükségleteit elégíti ki, amely elősegíti növekedését, fejlődését, hozzájárul egészségének megőrzéséhez, jó közérzetéhez, egészséges életmódjának kialakításához és megteremti a nevelő hatások kedvező érvényesülésének feltételeit. Ezzel a gyerek testi nevelésén kívül hozzájárul az egész személyiség kialakulásához.
A testápolás a gyerek egészségének védelmét, tisztaságigényének kialakítását szolgálja. Öltözködés: védekezés az időjárás változásai ellen, de egyúttal fejleszti az ízlést, az önállóságot is.
Táplálkozás: a növekedés és a fejlődés legfontosabb feltétele. A gyerekek az óvodában napi háromszori étkezéssel táplálékigényük 60-70 %-át kapják meg. Óvodánkban az ételt a gyerekek számára az iskolai konyhán készítik. A magas cukortartalmú ételek és italok, a magas só- és telítetlenzsír-tartalmú ételek fogyasztásának csökkentése, a zöldségek és gyümölcsök, illetve tejtermékek fogyasztásának ösztönzése a feladatunk. A napi háromszori étkezés kellő összetételű és mennyiségű. A családi és az óvodai szokások összehangolására törekszünk.
a) A testi képességek fejlesztése, a játék, a testnevelési foglakozások, mindennapi testnevelés, lehetőségek és a szabadban végezhető mozgásos tevékenységek. Sétálni a faluban szoktunk, kirándulást évente 3-4 alkalommal szervezünk. A levegőzést, az edzést az óvoda udvarán biztosítani tudjuk. Télen szánkózási lehetőség van, nyáron a 2 csoportra jut egy medence.
b) Pihenés, olvasás:
A gyerekek alvásszükségletének kielégítésének egy része az óvodára hárul. A pihenés alatti nyugalmat, jó levegőt, megfelelő nyugvóhelyet biztosítunk a gyerekek számára. Figyelembe vesszük az alvással, pihenéssel kapcsolatos egyéni kívánságokat. Az alvást mindennap megelőzi a mese. Az óvodai pihenőidő 3-4 év között 2-2,5 óra, 4-5 év között 1,5-2 óra, 5-6 év között, pedig 1-1,5 óra.
a) Betegségek megelőzése:
Az egészség megőrzéséhez fontos, hogy a gyerekek szervezete képes legyen alkalmazkodni az időjárás változásaihoz. A szabad levegőn való rendszeres tartózkodás növeli az ellenálló képességet. A gyerekeket mindennap kivisszük a szabad levegőre: az óvodai udvaron sokféle mozgásra van lehetőség, illetve a falu parkjait, játszótereit látogatjuk. Kedvező időjárás esetén-tavasszal, nyáron és ősszel- a játék, a foglalkozások, a testnevelés és az uzsonna is a szabadban történik. A gyerekek egészségének védelme rendszeres mozgással, egészséges életvitel kialakításával, testi képességek: erőnlét, edzettség fejlesztésével lehetséges. Fontosnak tartjuk gyerekeink egészségének megőrzését, mely szomatikus, pszichikus, szociális elégedettséget és harmóniát jelent számukra. Fontos, hogy beszélgetés és cselekvés közben ismerjék meg a testápolást szolgáló eszközöket és azok használatát. Fontos a jó közérzethez a felnőtt közelsége. Ha gyereket érintő kéz mozdulata tapintatos, együttérzést közvetítő, nem kapkodó, akkor a gyerek átéli a testi kontaktus örömét.
a) A környezettudatos magatartás megalapozásának feladata. Környezetünk védelme nagyon fontos feladat, óvodáskorban pedig számos lehetőség nyílik arra, hogy a gyerekek észrevegyék, megtapasztalják ezt, tegyenek érte, legyenek fogékonyak a környezeti problémákra. Papírt, pet palackot, kupakot gyűjtünk az óvodában. Kirándulások, séták alkalmával megfigyeljük és tisztán tartjuk környezetünket. A fejlesztés eszköze a környezeti nevelés.

Fejlődés várható jellemzői óvodáskor végén:

Testápolás:
⦁ Tisztasági eszközöket önállóan használják, rendben tartják és használat után a helyére teszik.
⦁ Zsebkendőt megfelelően használják, helyesen fújják az orrukat, tüsszentéskor, köhögéskor a zsebkendőt az orruk elé tartják.
⦁ Önállóan mosakodnak, fogat mosnak, törülköznek, figyelmeztetés nélkül kezet mosnak, ruhájuk ujját fel- és letűrik.
⦁ Helyesen használják a WC-t, hajukat rendben tartják.

Öltözködés:
⦁ Önállóan, a megfelelő sorrendben öltöznek, vetkőznek.
⦁ Ruhájukat, ágyneműjüket összehajtva a helyére teszik.
⦁ Ruhájukra vigyáznak, cipőjüket megkötik, letisztítják.
⦁ Ügyelnek a környezet rendjére, a rendetlenséget megszüntetik.
⦁ Ha fáznak, vagy melegük van, segítenek magukon.

Étkezés:
⦁ Étkezés közben kulturáltan viselkednek.
⦁ Helyesen használják az evőeszközöket.
⦁ Önállóan merítenek, töltenek.
⦁ Naposi munkát önállóan ellátják.
⦁ Az eszközökkel óvatosan bánnak, ha valami hiányzik, pótolják.

Környezettudatosság:
⦁ Észre veszik és eltávolítják a szemetet.
⦁ Tisztán tartják környezetüket.
⦁ Az újrahasznosítható hulladékot összegyűjtik.

⦁ III.2. Érzelmi, erkölcsi és értékorientált közösségi nevelés

Óvodás korban a magatartás megnyilvánulásaiban, a tevékenységben meghatározó szerepet töltenek be az érzelmek. Érzelmi életük áthatja minden tevékenységüket. Nagyon fontos, hogy a gyereket az óvodában érzelmi biztonság, derűs légkör vegye körül. Ezért szükséges, hogy már az óvodába lépéskor kedvező érzelmi hatások érjék a gyereket.

Feladatok:
⦁ Éppen ezért feladatunk a nyugodt, kiegyensúlyozott légkör megteremtése a nevelőfejlesztő munkában.
⦁ Az óvoda alkalmazottai és a gyermek, a gyermekek, valamint az óvodai alkalmazottak közötti kapcsolatot pozitív attitűd, érzelmi töltés jellemezze.
⦁ A gyermekeket annak elfogadására, megértésére neveljük, hogy az emberek különböznek egymástól.
⦁ Fontos, hogy a gyereket minél több pozitív élmény érje, ami érzelmi biztonságot ad.
⦁ A napirend folyamatos és rugalmas legyen, biztosítva a nyugodt környezet megteremtését.
⦁ Fontos a gyerekekkel való szeretetteljes törődés, az egyéni bánásmód, a differenciált képességekhez mért fejlesztés.
⦁ Az általános emberi értékeken túl mindig szem előtt kell tartani az adott gyermekre jellemző értéket.
⦁ Az óvónőnek biztosítani kell, hogy minden gyermek egyénileg is fontos legyen az egész közösségnek, kiemelkedhessenek személyiségének pozitív vonásai.
⦁ Mindennapi feladatokban lehetőséget adunk, hogy képességeihez mérten bizonyítson, elismerést szerezzen, átérezze, hogy fontos tagja a csoportnak.
⦁ A gyerekek nyitottságára építve az óvodában elősegítjük, hogy a gyerek tudjon rácsodálkozni a természetben és az emberi környezetben megmutatkozó szépre és jóra, megismerje környezetét, amely a nemzeti identitástudat, a keresztény kulturális értékek a hazaszeretet és a szülőföldhöz és családhoz való kötődés alapja.
⦁ A gyermeki magatartás szempontjából az óvónő modell értékű, ezért alapvető követelmény, hogy óvónőink barátságos, szeretetteljes, de ugyanakkor határozott és következetes viselkedéssel keressék a jót.
⦁ A nehezen szocializálható, lassan fejlődő, alacsony fejlettségi szinten álló, vagy bármilyen kiemelt figyelmet igénylő gyermek, hátrányos helyzetű, elhanyagolt, illetve kiemelkedő képességű gyermek esetén megfelelő szakemberek segítségével fejlesztjük a gyermeket.

A fejlődés várható jellemzői:
⦁ Szívesen járjanak óvodába. Bizalommal forduljanak a felnőttekhez.
⦁ A kialakult szokások a gyermek igényévé váljanak.
⦁ A közös tevékenységben aktívan vegyenek részt.
⦁ Észre vegyék, hogy kinek van szüksége segítségre.
⦁ Számba vegyék a csoport tagjait, észrevegyék, hogy ki hiányzik.
⦁ Figyelmesen, türelemmel hallgassák meg az óvónő és társaik közlését.
⦁ A foglalkozásokba önként, vagy az óvónő kérésére bekapcsolódjanak.
⦁ Tisztelettel viselkedjenek a felnőttekkel.
⦁ Kialakuljon a közösségi öntudat, örüljenek a közösen elért sikereknek.
⦁ Bízzanak önmagukban és társaikban.
⦁ Érzelmileg és értelmileg elfogadják az óvónő kérését, útmutatását.
⦁ Természetes szükségletté váljék a közös terv.
⦁ Barátságok alakuljanak ki.
⦁ Felelőséget érezzenek a vállalt feladatért.
⦁ Önálló véleményalkotásra vállalkozzanak.
⦁ Sajátos törődést igénylő gyerekek nevelése során:
⦁ Arra neveljük a gyerekeket, hogy fogadják el az emberi másságot.
⦁ Legyenek velük megértők, türelmesek, segítőkészek.
⦁ A beszédhibás gyerekekkel logopédus foglalkozik.

⦁ III.3. Az anyanyelvi-,értelmi fejlesztés és nevelés

Az óvoda a gyerekek érdeklődésére, kíváncsiságára, mint életkori sajátosságra építve biztosít a gyerekeknek változatos tevékenységet, melyeken keresztül tapasztalatokat szerezhet a természeti és társadalmi környezetéről. Mivel a gyermekek határozottan igénylik az ismétlést gyakorlati próbálkozással kialakítják gondolkodásmódjukat. Ha a felnőtt többféle tevékenységformát kínál, akkor kialakul a gyermeki műveltségnek az a tárháza, amin képességek csiszolódnak.

Feladat:
⦁ Valamennyi értelmi képesség, különösen a képzelet és a kreativitás fejlődését elősegítő ösztönző környezet biztosítása.
⦁ A gyerekek ismereteiknek és tapasztalatainak gazdagítása oly módon, hogy azon keresztül fejlődjön értelmi képessége és kreativitása.
⦁ A valóság pontosabb megismerése, érzékelése, észlelése, figyelemösszpontosításra való törekvés, problémamegoldó és kreatív gondolkodás, alakuló fogalmi gondolkodás, alakuló fogalmi gondolkodás fokozatosan alakuljon ki.
⦁ A szerzett tudás gyakorlása, alkotó módon történő alkalmazása.

A különböző területek fejlődési tempója eltérő. Az ismeret nem kész dolog, hanem folyamat, amely önmagának és a külső környezetnek fokozatos megismerése.

A fejlődés várható jellemzői:
⦁ Képesek legyenek a gyerekek együttműködni, elfogadni az alá-, és fölérendeltségi viszonyokat.
⦁ Képessé váljanak a tartós figyelemre.
⦁ Jussanak el a gyerekek a cselekvő-szemléltetőgondolkodástól a szemléletes-képszerű gondolkodáson át a kezdeti nyelvi gondolkodásig.
⦁ Jussanak el a gyerekek az együttműködésig, a társuk szükségleteinek, igényeinek, szándékainak megértéséig.

A közösségi életre való felkészítés

Óvodánkban a közösségi élet szokásainak kialakítására kezdettől fogva történik az egyéni bánásmód alkalmazásával úgy, hogy a gyermekek védelmet, biztonságot érezzenek.
Eközben alapvető feladatunk az interperszonális kapcsolatok új formáinak kialakítása, hogy a gyermek a felnőttekkel és társaival is értelmes kooperációra legyen képes. Ez bizalom légkörében történik.
A közösség irányítója a felnőtt, közös tevékenységeken keresztül alakul együttesük.
A gyermekek megtanulnak bizonyos szabályokat (köszönés, kérés, megszólítás, stb.) a felnőttel és egymással szemben.
Alapvető jelentőségű, hogy a gyermekek megismerjék és gyakorolják a társas együttélés szabályait (együttérzés, alkalmazkodás, egymásráfigyelés).
Fontosnak tartjuk az erkölcsi értékrendszerük kialakítását, pl.: igazmondás, jó-rossz megkülönböztetése, felismerése, gyengék segítése, védelme.
A fegyelmezett magatartás, a nyugodt, derűs közösségi élet alapfeltétele. Ehhez feltételek biztosításán túl, jó munkaszervezés szükséges, és sok-sok együttes élmény, ezt igyekszünk maradéktalanul biztosítani.

Tehetséggondozás

„A tehetségek elhanyagolása a nemzet gazdagságának lelkiismeretlen tékozlása.”

„Az ő kiváltságaik abban álljanak, hogy megadjuk nekik mindazokat a feltételeket, melyek tehetségük fejlesztésére és érvényesülésükre szükséges.” (Révész Géza)

E gondolatban egyértelműen benne van, hogy legfontosabb feladatunk a tehetségek korai felismerése:

Forrásaink:
⦁ pedagógusok megfigyelései
⦁ egyéb jelzések (zene, sport, stb.)
⦁ szülők, környezet véleménye

Módszerek:
⦁ megfigyelés
⦁ óvodán kívüli elfoglaltságok megismerése
⦁ gyermek érdeklődésének feltárása, megismerése
⦁ kötetlen beszélgetések (szülők, gyerekek, stb.)

Nevelésünk során abból indulunk ki, hogy idejekorán, a szükséges valószínűséggel, bármely társadalmi rétegben született gyermekről megállapíthatjuk a vele született vagy tanult tehetséget.

Az esélyegyenlőség csak abban az esetben valósulhat meg, ha a kedvezőtlen helyzetben élő, jó adottságokkal rendelkező gyerekek minél hamarabb hozzájuthatnak adottságaik, képességeik kifejlesztésének a lehetőségeihez.

Tudott dolog az is, hogy a speciálisan szervezett, céltudatos munkával, speciális gondozással és feltételekkel a kiemelkedő képességek fejleszthetők jó minőségű oktatási intézményben és jó felkészültségű pedagógusokkal.

Ahányféle emberi adottság és képesség van, annyi fejleszthető tehetséggé, szinte ahány egészséges ember, annyi tehetséges ember is van.

A felismert tehetség neveléséhez világosan megfogalmazott célra, mindenre kiterjedő nevelési koncepcióra és hallatlan következetes, pedagógusi munkára van szükség.

A gyerekben hamar megmutatkozik a tehetség.

Mindig törekszünk arra, hogy olyan eszközöket biztosítsunk a gyerekek tevékenységeihez, amelyek még jobban inspirálják őket. Bíztatjuk őket, hogy igényesek legyenek mindenben, amit kiadnak a kezükből. Ötletadással, különleges technikákkal és anyagokkal ösztönözzük őket arra, hogy még szebben, jobban dolgozzanak. Ezt, anyagi vagy egyéb okokból néha nehéz megvalósítani, de előbb-utóbb azért sikerül.

A tehetséges gyerekek rajzait különféle pályázatokra és kiállításokra rendszeresen beküldjük.

Énekes-dalos játékokkal, dramatizált mesével fellépni is szoktak gyerekeink természetesen csak módjával, ami inkább örömöt, mint „drukkot” jelent neki. Pl.: évzáró, Farsang.

Feladataink:

Úgy neveljük tehetséges óvodásainkat, hogy képesek legyenek csoporttársaikkal együtt dolgozni, a csoport munkájában aktívan részt venni!

Biztosítunk olyan foglakozásokat, ahol tehetségükkel sikerélményt kapnak, de fejlődnek is!

Kerüljük azokat a szituációkat, ahol ellenszenvet ébreszthetnek a „kevésbé” tehetségesek körében!

Biztosítjuk számukra azokat a differenciált és pluszfoglalkozásokat, amelyek hatékonyan segítik további fejlődésüket!


⦁ IV. Az óvodai élet tevékenységformái és az óvodapedagógusok feladatai

⦁ IV.1. Játék

A játék folyamatában az óvodapedagógus tudatos jelenléte biztosítja az élményszerű, elmélyült gyermeki játék kibontakozását. Mindezt az óvodapedagógus feltételteremtő tevékenysége mellett a szükség és igény szerinti együttjátszásával, támogató, serkentő, ösztönző magatartásával, indirekt reakcióival éri el.
Óvodánkban a szabad játék túlsúlya érvényesül.

Cél:
A gyermeki személyiség sokoldalú fejlesztése. A gyermek érzelmi, társas, kézügyességbeli és értelmi intelligenciájuk és szokások fejlesztése. Konfliktusok kezelése.

Feladat:
⦁ Nyugodt légkör, az elmélyült játék biztosítása.
⦁ Folyamatos napirend biztosítása, ahol a játék nem szakad meg.
⦁ Megfelelő hely, idő és játékeszköz biztosítása a sokoldalú játék kialakításához.
⦁ Ötletek, lehetőségek, közös élményszerzési lehetőségek biztosítása.
⦁ Fontos az óvónő jelenléte, figyelmessége, érzékeny reagálókészsége.
⦁ Különböző szituációk kihasználása, játéklehetőségek biztosítása. (Pl.: kirándulás)
⦁ A gyerekek spontán szerzett tapasztalataik, élményeik meghallgatása, feldolgozása.

A játék a kisgyerekkor legfontosabb tevékenysége, s az óvodai nevelés leghatékonyabb eszköze. A játék a szabad képzettársításokat követő szabad játékfolyamat, a kisgyermek elemi pszichikus szükséglete, melynek mindennapi visszatérő, hosszantartó, lehetőleg zavartalan módon ki kell elégülnie. A kisgyermek a külvilágból és saját belső világából származó tagolatlan benyomásait játékban tagolja. Így válik a játék kiemelkedő jelentőségű tájékozódó tevékenységgé. A játék a valóságot tükrözi. A játék örömforrás a gyermek számára, a cselekvés, manipuláció, az elképzelés örömet szerez számára. A játék a személyiségfejlesztés alapvető eszköze. A játék fejleszti a gyermek képzeletét, önállóságon, aktivitáson alapszik, önkéntességre épül. Fejleszti a gyermek mozgását, megismerkedik a világgal, a tárgyakkal, a tárgyak tulajdonságaival, a valóság eseményeivel, jelenségeivel. Érzékszerveik működése pontosabb lesz, észlelésük, megfigyelőképességük megbízhatóbbá válik, emlékezetbe vésésük szándékos lesz, tárgyak tulajdonságairól tapasztalatot szereznek. A személyiség fejlődésben különösen jelentős, hogy a legváltozatosabban a játékban nyilvánulnak meg és fejlődnek a gyerekek közötti kapcsolatok is. A kezdeti magányos játékból fokozatosan alakul ki a közös játék, majd a közösen játszó párok, kis csoportok mind jobban szervezett, viszonylag tartós együttműködése. A közös játék olyan bonyolult, kölcsönös kapcsolatra, együttműködésre készteti a gyereket, amelyre a játékon kívül nem képesek. Tapasztalatokat szereznek társaik szándékának megértésében, a másik gyerek helyzetébe való beleélésben, az együttérzésben. Így a játék a társas kapcsolatok kialakulásának alapvető eszköze. Természetesen az óvónő jelenléte is elengedhetetlen némely megoldatlan konfliktus elrendezésében.
A játék során a cél elérése csak erőfeszítés, kitartás, tervezés, gondolkodás, fegyelmezett cselekvés során lehetséges. Mindezekben a játékokban nem kell kívülről kényszeríteni a gyereket.

⦁ Mozgásos játékok biztosítják a gyerek egészséges testi fejlődését. Fejlesztik az új mozgásformák kialakulását, gyakorlását, fejlesztik kézügyességüket.
⦁ Gondolkodtató játék során új ismeretekre tesznek szert, fejlődik figyelmük, megfigyelőképességük, kialakulnak képességeik, kézségeik.
⦁ Az alkotó játék során fejlesztenünk kell az eredmény, a befejezés iránti igényt.

Amik a gyereket játékra ösztönözhetik:
⦁ A mese és a vers áthatja az egész játékot.
⦁ Évszakokhoz, ünnepekhez kötődő játékok.
⦁ Spontán játék gazdagítása pillanatnyi ötlettel.
⦁ Érdekes tárgyak is lehetnek a játék kiindulópontjai.

A fejlődés várható jellemzői:
⦁ A társakkal való együttjátszás képessége.
⦁ A játék folyamat önállóan, és kreativitástól függően, szabadon alakítják.
⦁ Kialakulnak az udvarias magatartásformák.
⦁ Kezdeményezőek, önállóak egy-egy játék elindításában, kivitelezésében.
⦁ Elfogadják az egyes játékhelyzetekben a kialakult alá- és fölérendeltségi viszonyokat.
⦁ A legegyszerűbb gyakorlójátéktól a feladatok differenciálásával eljutnak az összetettebb játékfajtákhoz.

Nemzetiségi nevelés

Cél:
A játékok során fejlődjön a megismerő tevékenység, pontosabbá váljon a valóságról alkotott kép. A játék sok lehetőséget rejt a nyelvi ismeretek elsajátítása és alkalmazása terén. Az óvodáskorú gyermek életkori sajátosságainak és egyéni fejlettségi szintjének megfelelően a kisebbség nyelvének és kultúrájának megismertetése és elsajátítása, a kulturális hagyományok átörökítése.

Feladat:
⦁ A német nyelvi nevelést, speciális nevelést speciális játékok segítik. társas, memória, dominó, báb, képeskönyv.
⦁ A gyerekek szabad elhatározásukból válasszanak játékeszközt, témát stb. A játékot ne erőltessük.
⦁ A játék feltételeinek biztosítása: hely, idő, eszköz.
⦁ A gyermeki játékok megfigyelése, a képességek fejlesztése.
⦁ A játékkal kapcsolatos német kifejezések megismertetése, kultúra átadása, hagyományok átadása.

Gyakorlójáték:
A gyerekek utánozzák az óvónő beszédét, kiejtését, érzékeljék a nyelv ritmusát. Megnevezzenek tárgyakat, tevékenységeket.

Szerepjáték:
Dramatizálás, bábozás, mese.
Párbeszéd gyakorlása, kérdés – felelek, egy-egy szó, mondat játékos ismételgetése, közös élmények megjelenítése.

Szabályjáték:
Mozgás, társas- és memóriajátékok.
Az új szavak megismerése, gyakorlása. Szókincs fejlesztése, gyarapítása, állítás, tagadás, kérdés-tagadás. Segítik a helyes kiejtés gyakorlását.

Fejlődés várható jellemzői:
⦁ Élményeiket, tapasztalataikat játsszák el.
⦁ Biztonságérzetük, jó kedélyük, kiegyensúlyozottságuk erősödik a játék ismétlése során.
⦁ A játék megválasztásával fejezik ki örömüket, érdeklődésüket.

⦁ IV.2. Tanulás

Cél:
Tapasztalatszerzés biztosítása, amely a külső környezettel való kölcsönhatás során keletkezik. Spontán, ösztönös, utánzásra épülő tanulás kialakítása. Olyan tanulási, szervezeti formát (kötetlen) munkaformát (mikrocsoportos, egyéni) és tartalmat kell kialakítani, melynek eredménye az egyéni képességfejlesztés. Megfelelő színvonalú feladatok adása, a gyerekek sikerélményhez való juttatása-ezáltal előkészítjük a későbbi, nehezebb feladatok megoldását.

Feladat:
⦁ Egész nap a gyerekek kíváncsiságát, érdeklődési vágyát kielégíteni.
⦁ Sokféle anyagot és eszközt biztosítani a játékhoz, spontán, illetve kötött tevékenységekhez egyaránt, sétákat, kirándulásokat szervezni.
⦁ Derűs, vidám, élmény gazdag óvodai légkör és változatos tevékenység biztosítása.
⦁ Egyéni képességek feltárása, folyamatos megfigyeléssel, szintfelméréssel.
⦁ Tehetséggondozó, illetve felzárkóztató tervek készítése.
⦁ A német nyelv tanítása, a nemzeti kultúra ápolása, hagyományápolás.
⦁ A tanulás a játék motivációs bázisra épüljön.
⦁ Segítségnyújtás: olyan tapasztalatok megszervezése, amelyben a gyerekek saját teljesítőképességüket is megismerhetik.

Óvodánk tevékenységformáira, így a tanulásra is a kötetlenség a jellemző. Az óvodában a tanulás egyrészt spontán, másrészt a nevelési célok érdekében sajátosan szervezett tevékenység. A megfigyelés az emlékezetbe vésés a felidézés ebben az életkorban a gyakorlati tevékenységbe ágyazottan fejlődik. A szóbeli kifejezés a gondolkodás és a beszéd tudatossá válásának, az értelmi képességek fejlesztésének fontos eszköze. Az óvodában a tanulás folyamatos, a gyerekek utánoznak, tevékenykednek, tapasztalnak. A tanulás a gyereki alaptevékenységben, játékban a leghatékonyabb. A gyerekek csak akkor fejleszthetők, ha az események belső szükségletekkel találkoznak.
Programunk a tanulás értelmi képességek fejlesztésén túl a magatartásmódok tanulását, az intellektuális és szociális tanulást is magába foglalja.
Az óvodán kívül és az óvodában szerzett spontán tapasztalatok, élmények és az irányított ismeretszerzés szoros kölcsönhatásban vannak.
Az irányított ismeretszerzés, a gyerekek tevékenységei óvodánkban kötött és kötetlen formában történik. A gyerekeket a tanulásban a kíváncsiság és az óvónőhöz fűződő érzelmi kapcsolat motiválja. Fontos, hogy minden gyerek önmaga lehetőségeihez képest fejlődjék, ezért a gyermekeket egyéni fejletségüknek megfelelően differenciált feladatadással késztesse sokoldalú tevékenységre.
A tanulás tartalma, vagyis a tapasztalatok és az ismeretek elsősorban a gyermek közvetlen környezetéből származzanak. A nevelés kereteit havonkénti bontásban, tevékenységi formák tartalmáról, témáiról éves anyagkigyűjtést készítünk, melyet 2 hetes ciklusokra bontva alkalmazunk, az évszakok változásaihoz igazodva. Ezeket a csoportnaplóba rögzítjük.

Tanulástípusok az óvodában:
⦁ Utánzásos, minta- és modellkövetés.
⦁ Spontán, játékos tapasztalatszerzés.
⦁ Gyakorlati problémafelvetés és feladatmegoldás.
⦁ Megfigyelések.
⦁ A gyermeki kérdésre adott magyarázatok.

A fejlődés várható jellemzői:
⦁ Az egészségesen fejlődő gyermekek teherbíróbbá válnak, mozgásuk összerendezett, harmonikus.
⦁ Megtanulják megismerni önmagukat, megtanulják a társas kapcsolatokat, az együttélés szabályait.
⦁ Kitartásuk, önállóságuk, munkatempójuk, feladattudatuk fokozódik, erősödik önfegyelmük.
⦁ Ismerkednek a német nyelvvel, megértenek alapvető kifejezéseket, ismerkednek a nemzetiségi kultúrával, hagyományokkal.
⦁ Értelmi, érzelmi képességeik lehetővé teszik az iskolába lépést, elérik a szükséges fejlettségi szintet.

⦁ IV.2.1.Verselés,mesélés

Cél:
A 3-6 éves gyerekek sokoldalú, harmonikus fejlesztése a gyerekirodalom sajátos eszközeivel. A mese-vers ősi forrásával, régi értékek, hagyományok, szokások közvetítése a gyerekhez. A nyelvi, kommunikációs kézségeik, önkifejezési eszköztáruk bővítése. Képzelőerejük, képalkotásuk gazdagítása. A mese a gyermek érzelmi, értelmi , erkölcsi fejlődésének és fejlesztésének egyik legfőbb segítője. A mese esetlegesen a bábozás és dramatizálás eszközeivel feltárja a gyermek előtt a külvilág és az emberi belső világ legfőbb érzelmi viszonylatait,a lehetséges, és megfelelő viselkedésformákat.
Az óvodában a 3-7 éves gyermekek életkori sajátosságaihoz igazodóan a népi-népmesék, népi hagyományokat felelevenítő mondókák, rigmusok,a magyarság történelmét feldolgozó mondavilág elemei, meséi-, a klasszikus és a kortárs irodalmi műveknek egyaránt helye van.

Feladat:
⦁ Nyugodt légkör, meghitt hangulat biztosítása.
⦁ Minden csoportban „mesesarok” kialakítása.
⦁ A gyerekek és az irodalom tudatos és aktív kapcsolatának megteremtése.
⦁ Irodalmi érdeklődés felkeltése, az irodalom szeretetének megalapozása.
⦁ Olvasóvá nevelés.
⦁ Szókincs bővítése.
⦁ A gyerekek esztétikai fogékonyságának, erkölcsi érzelmeinek fejlesztése.
⦁ Régi hagyományok ápolása meséken, verseken keresztül.
⦁ A gyerekek látókörének szélesítése, fejlessze értelmi képességüket.

A fejlődés várható jellemzői:
⦁ A gyerekek szívesen hallgatnak meséket, mondókákat, elbeszéléseket.
⦁ Tisztán, természetes hanghordozással, a ritmust érzékeltetve mondják a verseket, mondókákat.
⦁ Maguk is szívesen mesélnek.
⦁ Az elhangzott vers, mondóka ismétlését kérik.
⦁ A folyamatos mese szálait összekapcsolják.
⦁ A kedvelt mesehősükkel kapcsolatos történeteket beleviszik játékukba, szívesen báboznak, dramatizálnak.
⦁ Önállóan nézegetik a könyveket, a képek alapján felismerik kedvenc meséjüket. Vigyáznak a könyvekre.

A napi tevékenységben minden lehetőséget kihasználunk a mesélésre, verselésre, mondókázásra. A délutáni pihenés mindig mesével kezdődik. Ilyenkor könyvből mesélünk, hogy a mese jellegzetes fordulatait pontosan ismerjék a gyerekek. A mese, vers kiválasztásakor figyelembe vesszük az adott csoport életkorát, nyelvi, értelmi fejlődésének érdeklődésének sajátosságait. Az óvodapedagógus meséje közben a személyes közelség, a szemkontaktus érzelmi biztonságot nyújt. Az emlékezetből mondott mese előadása közben lehetőség van a gyerekek reakcióinak a figyelemmel kísérésére.
A dramatizáláshoz szükséges eszközöket közösen készítjük el. Óvodáskorban mindvégig fontos, hogy a mese vagy elbeszélés ne legyen hosszú, a tartalma világos, a mondanivalója a gyerekekhez közel álló, szerkezete egyszerű, a nyelvezete lendületes és képszerű legyen.

⦁ Nemzetiségi nevelés

Cél:
Olyan irodalmi anyag megválasztása, amely az élménynyújtás mellet segíti a gyerekek nyelvtanulását, fejleszti beszédüket, gyarapítja szókincsüket. A nyelvi, kommunikációs készségük, önkifejezési eszköztáruk bővítése. A német nyelvi kultúra megalapozása.
Feladat:
⦁ A gyerekek megismertetése a német nemzet kulturkincseivel, néphagyományaival, szokásaival.
⦁ Nyelvjárás szerinti mondókák, versek, köszöntők, hívogatók, kiszámolók, altatók átörökítése.
⦁ Fontos a szemléltetés, ismétlés, dramatizálás.

A mesék, a versek a gyerekek számára örömforrás. A mondókák ritmusa, hanglejtése, a szavak dallama a gyerekek számára jól érzékelhető, így nagyon fontos eszköz a beszédképzésben is.
Ha nem értik a szavak jelentését, a ritmus és a szavak csengése, hangzása arra készteti a gyermeket, hogy újra és újra elmondják a verset, mondókát. Az egyszerű mesék az állatokról szólnak. A képeskönyvek nézegetése az olvasóvá nevelés mellett a szemléltetést is elősegíti.

A fejlődés várható jellemzői:
⦁ Igénylik, önként kérik a vers, mese ismétlését.
⦁ A mese motívumok bábozása, dramatizálása, képi megjelenítése során német nyelvi ismereteiket alkalmazzák.
⦁ Később a fejlődés során a gyerekek felvállalják a párbeszédet, kényszer nélkül elsajátítják a szavakat, szófordulatokat.
⦁ Irodalmi élménynyújtás javítja kiejtésüket, bővíti szókincsüket.

⦁ IV.2.2. Anyanyelvi nevelés

A gyerekek 6 éves korukig sajátítják el anyanyelvüket. Az egészséges gyermek számára a beszéd könnyen elsajátítható, nem kell és nem is szabad tanítani.

Cél:
⦁ Az ösztönös nyelvhasználat tudatossá tétele.
⦁ Az irodalmi művek megismertetése.
⦁ Helyes nyelvhasználat kialakítása.
⦁ Biztosítani a beszéd, a szóbeli kifejezőkészség fejlődésének, a tanulás optimális feltételeit.
⦁ Tevékenységük közben elősegíteni a pozitív érzelmi kapcsolatok kialakítását.
⦁ Igényes, szép kifejezésformák kialakítása.

Feladat:
⦁ A család, a környezet megismerése, amely a fejlesztés kiindulópontja.
⦁ A gyerekek élményeihez kapcsolódva tapasztalatszerzéssel egybekötött fejlesztése.
⦁ Nyugodt légkör, sokszínű tevékenység kialakítása.
⦁ A nyelvi érintkezés alapvető formáinak kialakítása.
⦁ Az általános anyanyelvi nevelésen belül változatos beszédfejlesztési és beszédművelési eljárások alkalmazása az életkori és egyéni sajátosságok figyelembevételével.
⦁ A gyerekek szó és szókapcsolat készletének gazdagítása.
⦁ A beszédértés képességének fejlesztése.
⦁ A mondatalkotási képességük tökéletesítése.
⦁ A beszédhibás gyerekek szakemberhez irányítása, enyhébb esetben megfelelő módszerekkel történő javítása.
⦁ Képessé tenni a gyerekeket arra, hogy tudjanak másokat meghallgatni.
⦁ Beszédtechnika fejlesztése, a helyes kiejtés gyakorlása.

Minden gyermek beszédét meghatározza az otthoni környezet. Nem minden családban megfelelő a beszédkörnyezet, ezért tartjuk fontosnak az óvodába kerülő gyerekek beszédhelyességét megismerni. Ennek ismeretében tudatosan formálhatjuk, gazdagíthatjuk szókincsüket, korrigálhatjuk a beszédhibákat.

Tartalom, tevékenység a beszédfejlesztés terén
⦁ A napi tevékenység beszéddél való kisérése. Szabadidőben párbeszédes formák kialakítása.
⦁ A beszédtartalom fejlesztése érdekében játékos mondatalkotás végeztetése. Nyelvi játékok.
⦁ Irodalmi művek bemutatása, gyakorlása (mondókák, nyelvtörők, versek).
⦁ Kedvelt mesék bábozása, dramatizálás formájában való feldolgozása.
⦁ Képes gyereklexikonok gyakori nézegetése.
⦁ Képolvasás fokozatos témabővítéssel.

A fejlődés várható jellemzői:
⦁ Szívesen beszélnek, gondolataikat összefüggően fejezik ki.
⦁ Az ismert szavakat szokástól eltérő beszédhelyzetben is értik és használják.
⦁ Nyugodtan, figyelmesen tudják végighallgatni egymást.
⦁ Beszédüket személyiségüknek és az aktuális helyzet által választott érzelmeknek megfelelően gesztikulációval, mimikával kísérjék.
⦁ Örömmel vesznek részt a vers, mesehallgatáson és igénylik azok újbóli meghallgatását .
⦁ Szívesen és gyakran mondanak tanult verseket, meséket, és előadásnál törekednek a mondatfonetikai eszközök tudatos használatára.
⦁ Megjegyzik a mese fordulatait, cselekményét, használják a sajátos eredeti kifejezéseket.
⦁ Használják a kérés, megköszönés udvarias formáit.
⦁ Törekszenek egymás közt is a szép beszédre.
⦁ Önként és szívesen vesznek részt a bábozásban, dramatizálásban, a mimikus szerepjátékokban.
⦁ Gyakran nézegetnek könyveket, és gondolataikat megbeszélik másokkal.
⦁ Ügyelnek a könyvek állagára.

Nemzetiségi nevelés

Cél:
A gyerekek sajátítsák el a német nyelvet, kultúrát, annak hagyományait, életkoruknak és egyéni fejlettségi szintjüknek megfelelően. Az óvodáskorú gyermek érzelmi ráhangolása a későbbi, tudatos nyelvtanulásra. A kétszintű identitás megalapozása.

Feladat:
Nemzetiségi csoportokban olyan tanulási környezetet kell biztosítani, amelyben:
⦁ A spontán, ösztönös, utánzásra épülő tanulás a játéktevékenységek minden fajtájában, megvalósítható
⦁ A német nyelv szituációkon és cselekvésorientált helyzeteken keresztül történő közvetítése
⦁ Az óvodai élet minden területén a német nyelv mindennapi használata.
⦁ Meg kell alapozni, és segíteni kell a német nyelv iskolai tanítását.
⦁ Ápolni, fejleszteni a hagyományokat, szokásokat, biztosítani a nemzetiségi környezetet.
⦁ A német identitás kialakítása, fejlesztése a népköltészeti javak átadásával.
⦁ A gyerekek egyéni nyelvismeretét figyelembe véve kell megtervezni, megalapozni és fejleszteni a nyelv szeretetét, ápolását a játékosságot érvényesítve.
⦁ A gyerekek egyéni nyelvismeretét figyelembe véve kell megtervezni, megalapozni és fejleszteni a nyelv szeretetét, ápolását a játékosságot érvényesítve.
⦁ A gyerekekhez közel álló, vidám hangulatú mondókák, versek, mesék feldolgozása szolgálja a kulturális javak átadását. Ezeket heti témákban jelöljük ki az évszakokhoz igazodva.

A fejlődés várható jellemzői:
⦁ A gyerekek életkoruknak, egyéni képességeiknek megfelelően rendelkezzenek olyan szókinccsel, amelynek nagy részét különböző helyzetekben alkalmazni is tudják, kibővítve a passzív szókinccsel.
⦁ Ismernek néhány egyszerű mesét, tudnak mondókákat, verseket visszaadni, ismerik és szívesen játsszák a játékos dalokat, mozgásos szabályjátékokat.
⦁ Értik és alkalmazzák a köznapi életből vett utasításokat.
⦁ Ismerik és élik a helyi német nemzetiségi szokásokat.
⦁ Természetesen viszonyulnak a német nemzetiségi kultúrához, nyelvhez.

⦁ IV.2.3. Ének, zene, énekes játék, gyermektánc

Cél:
Sokoldalúan fejlett zenei ismeretekben jártas, zeneértő, zenekedvelő emberek nevelése. A gyerekek zenei hallásának, ritmusérzékének, harmonikus mozgásának fejlesztése, néphagyományainak megőrzése, továbbadása.

Feladat:
⦁ Zenei neveléshez szükséges alapvető feltételek megteremtése.
⦁ Tudatos, tervszerű munkával kiválogatni a dal- és mozgásanyagot.
⦁ Nyugodt, meghitt légkör biztosítása, érzelmi motiváltság megteremtése az énekléshez, zenéléshez.
⦁ Lehetőség teremtése az önálló elképzelések megvalósításához.
⦁ Zenei képességek és készségek fejlesztése, a zenei anyanyelv megalapozása.
⦁ Egyszerű tánclépések megismerése.

A zenei anyag kiválasztása az óvónő saját esztétikai értékrendjét, igényességét tükrözi, és műveltségét bizonyítja. Ezért nagy a felelősség rajtunk, hogy gyermekeink tanulnak-e, hallanak-e koruknak megfelelő, értékes zenét. A zenének óriási formáló ereje van, ha mi, akik foglalkozunk vele, őszinte érzéssel, nevelési céllal alkalmazzuk. Énekeljünk sokat tisztán és szépen. A dal és a zene megszépíti, megszínesíti a hétköznapokat és lehetőséget ad az érzelmek kiélésére.
A zenei nevelés örömteli, ösztönös dalolás kell, hogy legyen. A gyerekek éneklésen, zenehallgatáson keresztül ismeretekhez jutnak. A zene át kell, hogy szője az egész napos oktató-nevelő munkát, színesítve a csoport életét. A zenei nevelés által hozzásegítjük a gyermeket a környezet jobb megismeréséhez, bővítjük ismereteit, az énekléskor, a zeneművek hallgatásakor újfajta kapcsolatba kerül a cselekménnyel, társaival, környezetével. A gyerekek az ének, a zene hatására kiegyensúlyozottabbá válik, feloldja a belső feszültségeit. Játék közben biztonságérzete erősödik, alkalmazkodó képessége fejlődik. Társas kapcsolatai kiteljesednek, a közös játék örömét, izgalmát, új barátokat hoz létre. Fejlődik értelmi képessége, a figyelem időtartama, tartósága.
A dalok hangmagassága, szövege, különböző játékmozdulatok fejlesztik emlékezetét, képzeletét. Figyelemmel kell kísérni az egyes gyerekek fejlődését. A gyengébb képességű vagy gátlásosabb gyerek nem a perifériára, nem rekedhet meg a fejlődés egy szintjén, hanem lehetőséget kell kapni a kibontakozásra.
El kell érni, hogy a zene, dal élményt és sikert jelentsen a gyermek számára. A dalanyagok, a játékok kiválasztásakor egyaránt figyelembe kell venni a lassabban és gyorsabban fejlődő gyereke igényeit is. A foglalkozások során kerül sor az új dal, dalos játék megtanulására, ismétlésére, zenei képességek fejlesztésére, zenehallgatásra. A csoport összetétele és a gyerekek egyéni fejlettsége határozza meg a képességfejlesztést. Vegyes csoportban a kisebb látja, hallja a nagyobbak zenei teljesítményét, és ez felgyorsítja a zenei érés folyamatát. A zenei képességek fejlesztésének feladatait fokozatosan egymásra kell építeni, úgy kell meghatározni, hogy mindig pontosan tükrözze kit, milyen területen kell fejleszteni, honnan hová szeretnénk eljutni. A közös játék fejlett egyensúlyérzéket, magabiztosságot, választási döntési készséget, irány és időérzéket kíván, közben fejleszti esztétikai, viselkedési és magatartás kultúráltságát.
A Kozármislenyi Alapfokú Művészeti Iskola pedagógusa az óvodapedagógussal együtt zene-ovit tart a gyerekeknek. A részvétel minden gyermek számára ingyenes.

Zenei képességfejlesztés módszerei:
1) Ritmusérzék fejlesztés
2) Hallásfejlesztés
3) Éneklési kézség fejlesztés
4) Zenehallgatás

A gyerekek különböző zenei élményekkel jönnek az óvodába, adottságuk és fogékonyságuk is különböző, ezért a gyerekekkel egyénileg is kell foglalkoznunk. Feladatunk, hogy az iskoláig minden gyerek tanulja meg a megközelítően önálló és tiszta éneklést. A zenei anyag zömét a népi mondókák, gyerekdalok, dalosjátékok és némely más népek dalai alkotják. Az énekes mondókás játékok szövegének jelentése eleinte csak korlátozottan fontos, ekkor még a beszédritmus és hanglejtés érzékelése fontos. Az életkor előrehaladtával azonban a szöveg jelentősége felerősödik. Mivel az óvónő végigkíséri a gyerekek fejlődését 3 éven át, hasznos a zenei nevelés 3 éves távlati tervezése. A dalanyag 3 éven át fokozatosan bővül minőségileg és mennyiségileg is. Az anyag elrendezésénél figyelnünk kell arra, hogy az új ismereteket a korábbiakra építsük, a könnyebbtől haladjunk a nehezebb felé, az anyag összeállításánál alkalmazkodjunk a környezethez, körülményekhez.

A fejlődés várható jellemzői:
⦁ Hat hangterjedelmű dalokat, mondókákat, 5-6 alkalmi dalt tisztán énekelnek, szép szövegkiejtéssel.
⦁ Egyszerű dallammotívumokat tisztán visszaénekelnek.
⦁ Ismerik a különbséget magas-mély, hangos-halk között.
⦁ Felelgetős játékokat önállóan játszanak.
⦁ Térformákat alakítanak.
⦁ Egyszerű, játékos táncmozgásokat esztétikusan, kedvel végeznek.
⦁ Ütőhangszereket használnak.
⦁ Önállóan találnak ki dallamot, mozgást, ritmust.
⦁ Képes a lüktetéshez, tempóhoz mozgásával igazodni.

Nemzetiségi nevelés

Cél:
Zenei örömnyújtás a gyerekek számára. A hallás, éneklés, mozgás, beszéd egységének megteremtése. Nemzeti szokások, hagyományok ápolása, védelme.

Feladat:
⦁ A német kultúrkincsből gyerekdalok, népi dalos játékok tudatos választása.
⦁ A dallam, ritmus, mozgás feleljen meg a gyerek képességeinek.
⦁ A szöveg egyszerűsége, érthetősége tegye lehetővé a megértését, esetleg alkalmazását.
⦁ Német dalok, körjátékok mellett saját gyűjtésű, tájjellegű gyerekjátékok, énekek, mondókák felhasználása.
⦁ Az óvónő példamutató előadása, esztétikai élmény nyújtása, meghitt kapcsolat erősítése.
⦁ A zenei készségfejlesztés során német kifejezések alkalmazása, egyszerű utasítások adása.

Fejlődés várható jellemzői:
⦁ Szívesen játszanak, kedvük telik a dalos játékokban.
⦁ Szókincsük gyarapodik, mozgáskultúrájuk fejlődik.
⦁ A megtanult dalokat, körjátékokat, népi táncjátékokat ünnepeken is előadják.
⦁ A német dalokat, figyelmesen hallgatják, szívesen éneklik önállóan.
⦁ A gyerekek élvezik a zene hallgatását, az éneklést, a mozgást.

⦁ IV.2.4. Rajzolás, festés, mintázás, kézimunka

Cél:
Fejlett látáskultúra, ábrázolóképesség, képzeleterő, a szép felfedeztetésének megvalósítása, és nem maga a tevékenység során létrejövő bármiféle alkotás.

Feladat:
⦁ Biztosítani a zavartalan és sokrétű tevékenykedés külső feltételeit.
⦁ Az ötlettől a megvalósításig sok bátorítás, útmutatás, dicséret adása.
⦁ Az ünnepek hangulatának hasznosítása.
⦁ Elegendő idő és változatos eszközök biztosítása.
⦁ Sokféle anyag és technika megismertetése a gyerekekkel.
⦁ Az egyéni és a közös élményszerzési lehetőségek biztosítása.
⦁ A gyerekek munkájának megbecsülése, kiállítások és a környezet szépítésében történő felhasználása.

A rajzolás, festés, mintázás, építés, képalakítás, a kézi munka, mint az ábrázolás különböző fajtái, továbbá a műalkotásokkal, a népművészeti elemekkel, szokásokkal, hagyományokkal, nemzeti szimbólumokkal, az esztétikus tárgyi környezettel való ismerkedés is fontos eszköze a gyermeki személyiség fejlesztésének. Törekedni kell a gyermeki alkotások közösségi rendezvényen való bemutatására és a tehetségek bátorítására.
Az ábrázoló tevékenységek sikeréhez alapvető feltétel az önkéntesség, így mindhárom korcsoportban kötetlen formában jelenik meg. A gyerekek alkotókedvét nem szoríthatjuk szűk időkeretbe. A hét minden napja szükséges ahhoz, hogy a gyermek a tevékenység gazdagságáért, sokszínűségéért, önmaga belső látásmódja kifejezéséért vegyen részt az ábrázolásban. A létszám a technikától is függ, hogy a gyerekek személyre szóló segítséget kapjanak.
Az ábrázolás az önmegvalósítás eszköze. Fontos, hogy a gyerekek nap, mint nap lássák, tapasztalják, megismerjék az általuk használt anyagok sokszínű tulajdonságát, variálhatóságát. Dolgozzanak gyakran természetes anyagokkal, ismerkedjenek meg az anyag formálhatóságával, nyomot hagyományos technikával, festéssel, tépéssel, ragasztással, hajtogatással, bábkészítéssel stb. Osztott és osztatlan csoportoknál egyaránt fontos, hogy ne életkorát, hanem a gyerekek fejlődési ütemét vegyük figyelembe.
A gyermek az őt körülvevő tárgyi világról egyre pontosabb ismereteket szerez, majd sokrétű ábrázolótevékenysége folytán mindegyiket újrarendezi, alkotja, magáévá teszi. Az ábrázoló tevékenység nem más, mint a világról kialakított víziómotoros reprezentációja. A gyermeket környezete állandó vizuális ingerekkel bombázza, de ebből kevés hagy mély nyomot benne. A dolgok többségét érzékeli, észleli, de további gondolkodási folyamatokban felhasználni csak töredékére képes. Ezért tudatosan oda kell figyelnünk, és ki kell használnunk a vizuális nevelés lehetőségét. A spontán vizuális hatások közül a legjelentősebb a közvetlen környezet. Éppen ezért fontos, hogy az óvodában esztétikus, egymással harmonizáló, funkciójában is szép tárgyak, bútorok vegyék körül. Fontos szemmagasságukban elhelyezni a számunkra fontos tárgyakat, a minél több, természetes anyagból készült, nem kihívószínű játékokat és bútorokat.
A nagycsoportos gyermekek számára az említett művészeti iskola pedagógusa az óvodapedagógussal együtt képzőművészeti foglalkozást kezdeményez.

Az ábrázolótevékenység magában foglalja:
⦁ Rajzolást
⦁ Festést
⦁ Mintázást
⦁ Építést, képalkotást
⦁ A műalkotásokkal való ismerkedést
⦁ Környezetünk átalakítását

Fejlődés várható jellemzői:
⦁ Bátrabbak, ötletgazdagabbak az építésben, téralakításban.
⦁ Formaábrázolásuk változatos, az emberábrázolásban megjelennek a részletek, tagolások.
⦁ Képesek hangsúlyozni a legfontosabb megkülönböztető jegyeket, jellemző formákat.
⦁ Érdeklődni kezdenek az érdekes, szokatlan jelenségek iránt.
⦁ Segítenek díszíteni környezetüket.
⦁ Önállóan, csoportosan tudják alkalmazni a megismert technikákat.
⦁ Késztetést éreznek figyelmük összpontosítására, technikai tudásukat aktivizálják.
⦁ Színhasználatukban érvényesítik kedvenc színeiket.
⦁ Képalkotásaikban egyéni módon jelezni tudják az elemi térviszonyokat.

Nemzetiségi nevelés

Cél:
Tevékenység közben ismerkedjenek a környezetükkel, a világgal. A tevékenység közben
Szerzett tapasztalatok, és a hozzájuk kapcsolódó élmények kifejezése.

Feladat:
⦁ Különböző tevékenységek során az eszközök, munkafolyamatok megnevezése egyszerűbb formába
⦁ Kérdések, egyszerű utasítások alkalmazása és a megértés elősegítése.
⦁ Megismertetni a gyerekkel a népi mesterségeket, a nemzeti kultúra tárgyi emlékeit.

⦁ IV.2.5. Mozgás

Cél:

Az egészséges testi és lelki fejlődés biztosítása a szellemi fejlesztéssel egységben: a cselekvéskultúra, a rendszeres mozgás iránti igény felkeltése. A gyerekek természetes mozgásigényének kielégítése, edzése, mozgásfejlődésük elősegítése helyi adottságaink kihasználásával.

Feladat:

⦁ Fejleszteni a gyerekek szép és természetes mozgását.
⦁ A testrészek, téri irányok, formák bemozgásával megismerésével, megnevezésével bővíteni a térről való ismereteiket, fejlődjön térészlelésük, gyarapodjon szókincsük.
⦁ A közös játék, mozgás közben a társas kapcsolatok kiszélesítése.
⦁ Megtanítani a siker és kudarc élmények kezelését a mozgásos és versenyjátékok során.
⦁ Az önuralom, tolerancia fejlesztése.
⦁ Testi képességek fejlesztése: erő, ügyesség, gyorsaság, állóképesség.
⦁ Az egészség megőrzése.

A testi nevelés az óvodában az egészséges környezet feltételeinek megteremtésében realizálódik. Az egészséges életmód kialakításához a táplálkozás, öltözködés, pihenés, levegőzés, mozgás, testedzés optimális lehetőségeit kell biztosítani.
A testi nevelésen belül a testnevelés, mozgásfejlesztés kap kiemelt jelentőséget.
A testnevelés a maga sajátos eszközeivel a testi nevelést és ezen túl a teljes személyiség fejlődését szolgálja. A mozgás öröm, és a szellemi fejlődés érdekében az óvodában maximálisan ki kell használnunk azokat a lehetőségeket, amelyek a mozgásigény kielégítését szolgálják. Az óvodáskorú gyermek lételeme a mozgás. Egészséges gyermek spontán is állandóan és élénken mozog. Mivel a nap nagy részét a gyermekek az óvodában töltik, nekünk kell biztosítani a rendszeres és szervezett mozgást, a testi képességfejlesztést.
Rendelkezünk tornateremmel, zárt udvarral, tornaszerekkel. Ezek lehetővé teszik, hogy a feladatnak megfelelően változtassuk a foglalkozás helyszínét.
A mozgásfejlesztést a „testnevelésnél” sokkal szélesebben értelmezzük, beépítve a mozgáskoordináció és az egészséges erőnlét fejlesztésének fontosságát. A mozgásfejlődés átfogja a gyermek sokrétű mozgásformáinak és mozgáskészségeinek egyéni fejlődését, valamint a kondicionális képességek, illetve a koordinációs képességek, tájékozódó képesség, idő, iram, ritmusérzék és az egyensúlyozó képesség. Ezek együttesen egy feltételrendszert alkotnak, amelyben a mozgásszabályozás megvalósul.
Csoportjaink vegyes összetételű csoportok. Ez a sajátosság a testnevelési foglalkozások szempontjából fokozott szervezést igényel. Az anyag kiválasztásának elsődleges szempont a csoport fejlettsége, gyakorlottsága. A testnevelési foglalkozások eredményességét befolyásolja a testnevelési anyag kiválasztása, elrendezése .Az anyagelrendezés, az éves terv készítése fontos , körültekintő , alapos munkát igényel .Minden foglalkozás önálló egész , de ezen túl összefüggő pedagógiai folyamat. A vegyes összetételű csoportoknál elsősorban ismerni kell, hogy a gyermekek a mozgásműveltség milyen fokán állnak, milyen mértékű a testi fejlettségük.
Óvodánkban a testnevelés két formáját alkalmazzuk: a heti kötött testnevelési foglalkozást (kis és középső csoportban heti egy, nagycsoportban heti kettő) és a naponta szervezett mindennapos testnevelés.

Időbeosztás: kicsik: 10-15 perc
középsősök: 15-25 perc
nagyok: 25-35 perc
mindennapos testnevelésnél:5-10 perc

Melegebb idő esetén a testnevelési foglalkozásokat az udvaron végezzük.
A nagytestnevelés és a mindennapos testnevelésen kívül a szabadban történő mozgásokra, sétákra, kirándulásokra építünk. 
A testnevelés mozgásanyaga:
⦁ Rendszergyakorlatok: alakzat kialakítás, menet megindítása és megállítása, testfordulatok
⦁ Gimnasztikai gyakorlatok
⦁ Főgyakorlatok (alapmozgások): járás, futás, ugrás, dobás, fogóstámasz és függésgyakorlatok.
⦁ Játék: testnevelési játékok

a) Futó-fogó játékok
b) Versengések
c) Sor és váltóverseny

A fejlődés várható jellemzői :
⦁ Mozgásuk összerendezettebb, ügyesebb, megfelelő ritmusú
⦁ Oldaliság kialakul
⦁ Gyorsak, kitartóak
⦁ Járásuk egyenletes, rugalmas, összehangolt
⦁ Fejletté válik tér, idő-és egyensúlyérzékük
⦁ Ismernek és alkalmazkodnak bizonyos vezényszavakhoz
⦁ Képesek a sikerek és kudarcok egészséges elfogadására
⦁ Kislabdát hajítanak távolba
⦁ Labdát vezetnek helyben

Nemzetiségi nevelés

Cél:
Erősíteni a gyermekek szervezetét, ellenállóbbá, alkalmazkodóbbá tenni.

Feladat:
⦁ A szabad mozgás, a természetes mozgásigény kielégítése
⦁ Egyszerűbb, érthetőbb vezényszavak, szakszavak alkalmazása
⦁ Viszonyulások, irányok kapcsolása
⦁ Utasítások, amelyek a nap folyamán bármikor alkalmazhatók ezek megértése, használata
⦁ Az eszközök megnevezése, szókincs bővítése

A fejlődés várható jellemzői:
⦁ Utánzásos mozgás során a szókincs bővül, rövid mondatokat, kifejezéseket képesek alkalmazni.
⦁ Egyszerűbb, érthetőbb vezényszavakat értenek, alkalmaznak.
⦁ Egyszerűbb szabályjátékok német nyelvű irányítására képesek.

⦁ IV.2.6. A külső világ tevékeny megismerése

Cél:
A természeti ,társadalmi környezet megszerettetése, megismertetése A környezeti fogalmak
Tisztázása, pl. : szennyezett , tiszta stb.
A gyerekek az életkoruknak megfelelő, minél több tapasztalathoz, ismerethez jussanak.
Pozitív érzelmi viszony kialakítása természethez, szülőföldhöz.
Természetvédő, környezetvédő, környezettudatos magatartás kialakítása.

Feladat:
⦁ Az óvodapedagógus segítse elő a gyermek önálló véleményalkotását, döntési képességeinek fejlődését, a kortárs kapcsolatokban és a környezet alakításában, továbbá a fenntartható fejlődés érdekében helyezzen hangsúlyt a környezettudatos magatartásformálás alapozására, alakítására.
⦁ A gyermek kíváncsiságának, érdeklődésének felkeltése, kielégítése. Tapasztalatok,
⦁ Ismeretek gyarapítása a közvetlen és tágabb természeti, tárgyi és emberi környezet viszonyairól.
⦁ Biztosítani minden szükséges eszközt és lehetőséget a gyerekeknek a természetben való tevékenységhez.
⦁ A gyerekekkel észrevetetni a szép, esztétikus látványt.
⦁ Együttműködő kapcsolatok kialakítása a szülőkkel és emberi környezetünkkel a ránk bízott gyerekek kiegyensúlyozott fejlődése érdekében.
⦁ Fontos a gyerekek számára érdekes és lényeges dolgok kiemelése, amelyek gyakorlati haszna az ő számukra is belátható kapcsolatban van életükkel.
⦁ Minél több érzékszerv útján legyen lehetőségük a tapasztalatszerzésre.
⦁ Minden lehetőséget kihasználni a természetben való tartózkodásra, és évszaknak megfelelő termények gyűjtése.
⦁ A természetes anyagok előnyben részesítése nemcsak a dekoráció, hanem a nevelés minden területén.

A gyermek, miközben felfedezi környezetét, olyan tapasztalatok birtokába jut, amelyek a környezetben való, életkorának megfelelő biztos eligazodáshoz, tájékozódáshoz szükségesek. Megismeri a szülőföld, az ott élő emberek, a hazai táj, a helyi hagyományok és néphagyományok, szokások, a közösséghez való tartozás élményét, a nemzeti, a családi és a tárgyi kultúra értékeit, megtanulja ezek szeretetét, védelmét is.
A gyermek a környezet megismerése során matematikai tartalmú tapasztalatoknak, ismereteknek is birtokába jut és azokat a tevékenységeiben alkalmazza. Felismeri a mennyiségi, alaki, nagyságbeli és téri viszonyokat: alakul ítélőképessége, fejlődik tér-,sík- és mennyiségszemlélete.
A külvilág tevékeny megismerése a tárgyi, természeti környezettel, a jelenségekkel, folyamokkal, anyagokkal kapcsolatos tapasztalatokról a társadalmi környezet törekvéseinek érzékeléséig terjed. A környezeti nevelés több mint a környezet megismerése, maga az óvodai élet. A természeti és társadalmi környezet a művészeti tevékenységek forrása is, tehát az ismeretek integrációja széles körű.
A külső világ megismerésének elsődleges forrása maga a természet és a társadalmi valóság, a gyermeket körülvevő szűkebb és tágabb világ. A legfontosabb feladat megismertetni a gyereket azzal a természeti környezettel, amelyben él, felhívni a figyelmét annak értékeire, szépségeire. Remek lehetőség erre a séta, kirándulás, játék a szabadban.
A környezettel való ismerkedés az óvodai nevelés egészében érvényesülő folyamat. Általa a gyermekek az őket közvetlenül körülvevő és a tágabb természeti, társadalmi környezetből olyan tapasztalatokat szereznek, amelyek életkoruknak megfelelő biztonságos eligazodáshoz, tájékozódáshoz nélkülözhetetlenek. Már óvodáskorban kell kezdenünk a környezetvédő, természetszerető ember személyiségének kialakítását. Ebben a korban teremtjük meg az érzelmi vonzódást a természet iránt. A környezet szeretetére, gondozásra való nevelésnek át kell hatnia az egész óvodai életet.
Az óvodában szerzett benyomások egy része majd csak az iskolában érik meg, válik tudatos ismeretekké az óvodában.
Hozzászoknak a jelenségek okának kutatásához, a kérdéshez, a kisérletezéshez.

Fő témakörök:
⦁ Emberi környezet: család, gyermeki énkép, óvoda, lakóhely, közlekedés.
⦁ Testünk, az emberi test- egészség.
⦁ Napszakok.
⦁ Színek világa.
⦁ Növény és állatvilág.
⦁ Évszakok változása-időjárás.
⦁ Közlekedés.
⦁ Környezetvédelem.
⦁ Természeti jelenségek és elemek (föld, víz, erdő)
⦁ Események, jeles napok
Ünnepek, ünnepélyek
Hagyományápolás

.A fejlődés várható jellemzői:
⦁ Ismerik a környezetükben található intézményeket, azok rendeltetését
⦁ Különbséget tudnak tenni az évszakok között, ismerik jellegzetes tulajdonságaikat
⦁ Gyűjtőfogalmakat ismerik: közlekedés, gyümölcs, növény
⦁ Testrészeiket ismerik és felsorolják
⦁ Ismerik a színeket
⦁ Ismerik a közlekedési eszközöket, alapvető közlekedési szabályokat betartják
⦁ Tárgyak, jelenségek között néhány összefüggést felismernek
⦁ Felismerik a napszakokat
⦁ A növények és állatok hasznosságát ismerik
⦁ Képesek a társadalmi és természeti környezet megbecsülésére 
Nemzetiségi nevelés

Cél:
A gyerekek ismerjék meg környezetüket, fedezzék fel a világot, a jelenségeket, a dolgok közötti összefüggéseket tapasztalják meg. Sajátítsák el a környezetük alapvető szavainak német kifejezését, gazdagodjon szókincsük. A játékok során a gyerekek tevékenykedésével, sokrétű motivációval elemi szinten ismerkedjenek a német nyelvel.

Feladat:
⦁ A játékosság érvényesítése
⦁ Az ismeretek változatos formában történő feldolgozása: beszélgetés, játékos gyakorlás, szabályjáték, szituációs játék, bábozás
⦁ A szavak gyakorlása állító-tagadó formában
⦁ Tanult dalok, versek, mondókák, mesék kapcsolása a környezeti neveléshez

Óvodai életüket a környezet tevékeny megismerése hatja át, így ez játssza a legfontosabb szerepet a német nyelv tanításában, a nemzetiségi identitás megalapozásában is. Alkalmuk adódik németül is megnevezni a tárgyakat, növényeket, állatokat, jelenségeket

A szóbeli közléstapasztalással, szemléltetéssel megerősítést kap. Így a gyerekek eljutnak a megértés szintjéről az alkalmazásig. A témakörök feldolgozása a magyar nyelvű ismeretszerzést követi.

Fejlődés várható jellemzői:
⦁ Gyarapodik a gyerekek szókincse.
⦁ A gyerekek képességeikhez mérten ismerik a német nemzeti szokásokat, hagyományokat, tárgyi emlékeket.


IV.2.7. Matematika tartalmú ismeretszerzés a környezet tevékeny megismerése során

Cél:
A gyerekek szerezzenek minél több tapasztalatot az őket körülvevő valós jelenségekről, legyen lehetőségük felmérni a tárgyak tulajdonságait, a világ törvényszerűségeit. Minden gyerek aktív cselekvőként, játszva sajátítsa el a megfelelő ismereteket.

Feladat:
⦁ A gondolkodás fejlesztése, a valóságból szerzett tapasztalatok rendszerezése.
⦁ A matematikai kíváncsiság és érdeklődés segítése, a matematikai szemlélet kialakítása, megalapozása.
⦁ A gyerekek ismerjék meg a valóság matematikai jelenségeit
⦁ Fontos az egyéni cselekedtetés, önállóság biztosítása.
⦁ Változatos, összetett feladatok biztosítása, amelyen keresztül fejlődik összehasonlító, analizáló, szintetizáló, elvonatkoztató képességük.
⦁ A helyes megoldásokat megerősíteni, a gyereket sikerélményhez juttatni.
⦁ Mindig alkalmazkodjunk a gyerekek életkori sajátosságaikhoz.

A matematikai tapasztalatok áthatják az ember egész életét. Az óvodában minden szituációban, tevékenységben adottak a lehetőségek a matematikai tapasztalatok megszerzésére.

A matematikai nevelés tartalma:
Tájékozódás térben, térirányok ismerete, személyek, tárgyak összehasonlítása, válogatása, osztályozása, összemérése és számlálása a tevékenységekben, spontán helyzetekben.
A sorba rendezés műveletét a gyerekek naponta gyakorolják játékeszközök elhelyezésével. A mérésekre, becslésekre bármely tevékenység alkalmas a nap folyamán.

Témakörök:
⦁ Halmazok képzése, összehasonlítása, szétválogatása, bontása, sorba rendezése, összemérése párosítással, másolással.
⦁ Mennyiségek összemérése a magasság, hosszúság, szélesség, tömeg, űrtartalom, terület, vastagság, bőség szerint.
⦁ Számfogalom: több, kevesebb, ugyanannyi, emelkedő számsor, bontás, párosítás, tő és sorszámnevek.
⦁ Tájékozódás a térben, síkban, építmények létrehozása, sík és téridomok, tükörkép.

A fejlődés várható jellemzői:
⦁ Kialakul a logikus gondolkodás: részekre, elemekre bontás, összerakás, összehasonlítás.
⦁ Tudnak tájékozódni térben, ismerik a térbeli viszonyokat, irányokat, helyzeteket.
⦁ Kialakul a számfogalom, eligazodnak a geometria világában.
⦁ Vigyázni kell, hogy alakuljon ki a kötelességtudat, kitartás, rendszeresség, pontosság, melyek az iskolai munkában nélkülözhetetlenek.
⦁ Fejlődik problémamegoldó képességük, érzik a gyerekek a tudás örömét.

⦁ IV.3. Munkajellegű tevékenységek

Cél:
A gyerekek egész személyiségének alakítása, fejlesztése az óvodai élet során a munka jellegű játékos tevékenységeken keresztül.
A gyerekek érdeklődése, feladattudata, önkéntelen és tudatos részvétele a tevékenységben.
Tapasztalatszerzés, a környezet megismerése, a munkavégzéshez szükséges képességek, készségek alakítása: kitartás, önállóság, felelősség, céltudatosság, önértékelés.
Az önállóság elsajátítása és az együttműködési képesség fejlesztése.

Feladat:
⦁ A felnőtt jelenléte, szükségszerű segítségadása.
⦁ A munkavégzés ösztönzése, értékelése.
⦁ A nap folyamán a csoportban és az udvaron folyamatosan biztosítani a munkavégzés feltételeit.
⦁ Munkafajták fokozatos bevezetése és ezekhez megfelelő méretű eszközök biztosítása.
⦁ Nyugodt, kiegyensúlyozott légkör megteremtése, amelyben lehetőségük van a gyerekeknek arra, kedvüknek és képességüknek megfelelő munkát vállalhassanak, a munkavégzés során tapasztalatokat szerezzenek, megismerjék környezetüket, szokásokat és szabályokat sajátítsanak el.
⦁ A munka jellegű tevékenységek beépítése az óvodai élet mindennapjaiba.
⦁ Megfelelő időt biztosítani.
⦁ A munkafejlesztő és ne megterhelő legyen.
⦁ Végezzenek olyan munkákat, amelyek a csoporthagyomány ápolásával kapcsolatosak (például: díszítés, teremrendezés)
⦁ Az óvónő igyekezzék elérni, hogy a gyerek a saját személyiségükkel kapcsolatos teendőket elvégezzék.(öltözködés, WC használat stb.)

Munkafajták:
⦁ Önkiszolgáló és naposi munka
⦁ Saját személyiségükkel kapcsolatos tevékenységek
⦁ Közösségért végzett munka
⦁ Környezet védelméért végzett munka
⦁ Alkalomszerűen végzett munka
⦁ Növény és állatgondozás
A munka célra irányuló tevékenység. A munka a személyiségfejlesztés fontos eszköze, a játékban sok vonatkozásban azonosságot mutató, azzal egybeeső munka és munkajellegű játékos tevékenység. Fontos tudnunk, hogy a gyerekek a munkát éppúgy, mint a játékot, általában könnyedén és örömmel végzik. Szívesen azonosulnak a munka céljával, természetesnek találják szükségességét, élvezik az elért eredményeket.
Kezdetben a gyerekek önmagukért, saját szükségeik kielégítéséért dolgoznak az óvónő közreműködésével. Később alakul át a közösségért végzett tevékenységgé. Több gyerek összehangolt munkája az egymásra figyelést, egymás segítését, mások munkájának megbecsülését, a közösségi- és felelősségérzést erősíti bennük. A visszajelzés motiváló erő, ösztönző és megerősítő erő. Fejlesztő hatása elsősorban nem a munka tárgyában, hanem a megszervezési módban rejlik. A gyerekek önként-örömmel és szívesen- végzett játékos tevékenysége.

A fejlődés várható jellemzői:
⦁ A gyerekek észreveszik a körülöttük elvégzendő munkát.
⦁ Önként, önállóan végeznek el feladatokat.
⦁ Segítenek társaiknak, a köztük dolgozó felnőtteknek.
⦁ Az eszközöket rendeltetésüknek megfelelően használják, és rendben tartják.
⦁ A naposi munkát önállóan elvégzik.
⦁ Részt vesznek a teremrendezésben, díszítésben.
⦁ Önállóan próbálják ellátni a növényeket és az állatokat.
⦁ Folyamatosan részt vesznek az udvar és a kert rendben tartásában.
⦁ A gyűjtött terméseket, magvakat meghatározott szempont szerint csoportosítják.
⦁ Részt vesznek a magvak és a gyökerek csíráztatásában.


⦁ V. Óvodánk ellenőrzési értékelési rendszere

V.1. Az óvoda irányítási – szervezeti felépítése

Az óvoda alapközösségei:
⦁ gyermekközösség
⦁ nevelőtestület
⦁ technikai alkalmazottak közössége
⦁ szülők közössége

Az óvodában működő érdekképviseleti szervezetek:
⦁ Közalkalmazotti képviselő
⦁ Szülői Munkaközösség

Óvodavezető

Feladat- és hatásköre:

Az intézmény vezetője felelős:
⦁ az intézmény szakszerű és törvényes működéséért,
⦁ a takarékos gazdálkodásért
⦁ gyakorolja a munkáltatói jogokat, és dönt az intézmény működésével kapcsolatos minden olyan ügyben, amelyet jogszabály vagy Közalkalmazotti Szabályzat nem utal más hatáskörébe.
⦁ Az alkalmazottak foglalkoztatására, élet és munkakörülményeire vonatkozó kérdések tekintetében jogkörét jogszabályban előírt egyeztetési kötelezettség betartásával gyakorolja.
⦁ pedagógiai munkáért
⦁ az ellenőrzési, mérési, értékelési, minőségbiztosítási rendszer működéséért,
⦁ a gyermek és ifjúságvédelmi feladatok megszervezéséért és ellátásáért,
⦁ a nevelő és oktató munka egészséges és biztonságos feltételeinek megteremtéséért,
⦁ a gyermekek egészségügyi vizsgálatának megszervezéséért.

Az intézmény vezető rendkívüli szünetet rendelhet el rendkívüli események miatt a fenntartó egyetértésével. Az óvoda vezetője képviseli az intézményt. Jogkörét esetenként az intézmény más alkalmazottjára átruházhatja.

Feladatkörébe tartozik különösen:
⦁ a nevelőtestület vezetése
⦁ a nevelő-oktató munka irányítása és ellenőrzése
⦁ a nevelőtestület jogkörébe tartozó döntések előkészítése, végrehajtásuk szakszerű megszervezése és ellenőrzése.
⦁ A rendelkezésre álló költségvetés alapján a nevelési-oktatási intézmény működéséhez szükséges személyi és tárgyi feltételek biztosítása
⦁ a szülői szervezetekkel való együttműködés
⦁ a gyermekvédelmi munka irányítása
⦁ gyermekbalesetek megelőzése

Nevelőtestület

A nevelőtestület a nevelési-oktatási intézmény pedagógusainak közössége, nevelési és oktatási kérdésekben az intézmény legfontosabb tanácskozó és határozathozó szerve.

Tagjai az intézmény pedagógus munkakört betöltő alkalmazottjai. Döntési és véleményezési jogkörrel rendelkezik a Kt. 56-57§-a szerint.

⦁ VI. A pedagógiai munka legfontosabb dokumentumai

⦁ Óvodai Nevelés Országos Alapprogramja
⦁ Óvoda Helyi Nevelési Programja
⦁ Munkaterv

⦁ Az óvodavezető éves pedagógiai, működési terve
⦁ helyzetkép
⦁ aktuális tervezési feladatok

• szakmai programok
• rendezvények
• kapcsolattartás
  ⦁ tanügyigazgatási feladatok
  ⦁ kiemelt nevelési területek feladatai
  ⦁ ellenőrző-értékelő tevékenység ütemezése

Időkeret: 1 év

⦁ Csoportnapló

A gyermekcsoport nevelési – fejlesztési terve, tevékenységi programja

A csoportnapló felépítése:
⦁ A gyermekcsoport összetétele, adatai
⦁ Nevelési célok és azok megvalósulása:
szokás és szabályrendszer tervezése
egészséges életmódra nevelés
érzelmi nevelés és szocializáció
anyanyelvi nevelés-fejlesztés
⦁ A nevelés-fejlesztés értékelése elemzése

Időkeret: három hónap
⦁ Eseményterv – programterv
⦁ Tevékenységi terv – értelmi nevelés fejlesztés – játék-munka-tanulás

Időkeret: 1 hónap
⦁ Hetirend
⦁ Napirend
⦁ Családlátogatások feljegyzései, családdal való kapcsolattartás dokumentálása
⦁ A pedagógiai szakszolgálattal való együttműködés dokumentálása
⦁ Nyilvántartás a hátrányos és veszélyeztetett gyermekekről
⦁ Külső ellenőrzések és óvodavezető ellenőrzéseinek rögzítése

⦁ Egyéni fejlődés, fejlesztés dokumentuma – Fejlődési Napló,amely egyben a fejlesztés tartalmát adja.

Ez a tényfeltáró, helyzetelemző dokumentum 3 – 7 éves korig kiterjed a nevelési és tanulási folyamtokra. Tartalmazza a gyermekről készített megfigyeléseket, a gyermek képességszintjeit és a fejlesztési elképzeléseket.
⦁ Anamnézis felvétele Gyermektükör (óvodába bekerüléskor)
⦁ Fejlődési dokumentum megnyitása és folyamatos vezetése óvodáskor végéig (Adatlap a gyermekek egyéni fejlettségének méréséhez)
⦁ Számfogalom mérése
⦁ Színismeret mérése
⦁ Személyes adatok ismerete
⦁ Egyéni munkák összegyűjtése (feladat és munkalapok, rajzok, ábrázolások stb)

⦁ Felvételi és mulasztási napló
⦁ Pontos adatkezelés – naprakész nyilvántartás

⦁ Egyéb, a nevelő-oktató munkát segítő, az intézmény működését meghatározó dokumentumok – szabályzatok

⦁ Alapító okirat
⦁ Szervezeti és Működési Szabályzat
⦁ Házirend – jogszabályként funkcionál
⦁ Költségvetés
⦁ Felvételi napló
⦁ Felvétel-átvétel dokumentálása
⦁ Óvodai szakvélemény iskolai beíratáshoz

⦁ VII. A pedagógiai munka ellenőrzése, értékelése

Az ellenőrzés és értékelés célja: a pedagógiai munka fejlesztése

Ellenőrzés és értékelés intézményi feladatai

A nevelési-oktatási intézmény vezetőjének feladatkörébe tartozik különösen
⦁ a nevelőtestület vezetése
⦁ a nevelő és oktató munka irányítása és ellenőrzése
⦁ a nevelőtestület jogkörébe tartozó döntések előkészítése, végrehajtásuk szakszerű megszervezése és ellenőrzése.

Az óvoda a közoktatási rendszer szerves része. Az óvodás gyermekek optimális fejlődése érdekében kellően megalapozott, előrelátó, körültekintő, mélyreható tervező és szervezőmunkára van szükség. Mindez akkor válik minőségfejlesztés folyamatában hatékonnyá, ha a munkafolyamatokra készült intézkedési tervek folyamatos ellenőrzése, értékelése visszaigazolja annak helyességét. Az ellenőrzés minden dolgozóra nézve dinamikus tevékenység, amivel a hatékonyabb működés, hiányok pótlása, hibák javítása, eredmények megerősítése válik lehetővé.

A vezetői ellenőrzés

Komplex tevékenység, kiterjed a:
⦁ nevelőmunkára (gyermekek, pedagógusok),
⦁ az óvoda egész működésére,
⦁ a szervezeti kultúrára.

A belső ellenőrzést az óvoda vezetője, a nevelési területek mérésénél az óvodapedagógusok is végzik. Az ellenőrzés alapvető követelménye, hogy folyamatos, tervszerű, tényszerű és objektív legyen. Az ellenőrzési tervet az óvoda munkatervében kell rögzíteni, mert így az egész testület megismeri annak célját, módszerét, időpontját, és koncepcióját. A vezető ellenőrző tevékenységének folyamatában jelen van az elemzésre épülő értékelés

Az óvoda nevelési programjában és az éves munkatervben megfogalmazott célkitűzések elérése érdekében, jelentős szerepe van az ellenőrzés mellett az önellenőrzésnek is.

A nevelőtestület egésze bevonható az ellenőrzésen belül a mérés tevékenységébe. Ez növeli az óvónők személyes felelősségét, az önellenőrzés igényét, valamint egymás munkájának a megismerését.

Az ellenőrzés – értékelés alapelve:

A nevelőmunka óvodára vonatkozó ellenőrzési, értékelési, mérési és minőségbiztosítási rendszerének meghatározása a nevelési célok elérését, a pedagógiai munka eredményességének hatékonyságának folyamatos biztosítását szolgálja.

A./ A nevelőmunka ellenőrzésének, értékelésének belső rendszere

Az ellenőrzés – mérés – értékelés célja:

A pedagógiai gyakorlat segítése és fejlesztése, az eredmények és hiányosságok feltárása.

Területek:

⦁ dokumentumok ellenőrzése, elemzése
⦁ a nevelőmunka feltételrendszerének elemzése
⦁ a nevelőmunka színvonala a nevelés folyamatában
⦁ a nevelőtestület felkészültsége, érdeklődése, szakmai hozzáállás
⦁ az óvodapedagógusok kapcsolattartása
⦁ a pedagógiai gyakorlat ellenőrzése
⦁ gyermekvédelmi feladatok ellátása

A belső ellenőrzés legfontosabb feladata az óvodában folyó pedagógiai tevékenység hatékonyságának mérése. Az ellenőrzési tervet az óvodavezető a nevelőtestület javaslatai alapján készíti el.
Az ellenőrzési terv tartalmazza az ellenőrzés:
⦁ területeit,
⦁ módszerét
⦁ ütemezését.

Az ellenőrzési tervet az óvodában nyilvánosságra kell hozni. Az ellenőrzési tervben nem szereplő, rendkívüli ellenőrzésről az óvodavezető dönt.

Az óvodavezető minden óvodapedagógus munkáját legalább egy alkalommal értékeli a nevelési év során. Az ellenőrzés tapasztalatait az érintett óvodapedagógussal ismertetni kell, aki arra írásban észrevételt tehet. A nevelési év záró értekezletén értékelni kell a pedagógiai munka belső ellenőrzésének eredményeit, illetőleg az ellenőrzés általánosítható tapasztalatait, megállapítva az esetleges hiányosságok megszüntetéséhez szükséges intézkedéseket.

1./ A gyermekcsoport és az egyes gyermekek fejlettségének ellenőrzése, mérése, értékelése
⦁ óvónők közötti konzultációval
⦁ a gyermekekről megfigyelések gyűjtésével, elemzésével
⦁ gyermek munkák elemzésével
⦁ sikerkritériumok számbavételével

2./ Az óvónői gyakorlati munka ellenőrzésének elvei és módja:
⦁ szakmai önállóság tiszteletben tartása
⦁ módszertani szabadság biztosítása
⦁ pozitív megerősítés
⦁ az elfogadott elvek számonkérése
⦁ pedagógiai munka tervezése, elemzése
⦁ folyamatos írásbeli munka minősége
⦁ önértékelés
3./ A vezető óvónő ellenőrzi és értékeli:
⦁ a tervezést olyan céllal, hogy mennyire szolgálja a helyi nevelési program céljait és feladatát
⦁ a csoportban folyó óvónői munkát, pedagógiai tevékenységet
⦁ a nevelés feltételrendszerét

4./ Az ellenőrzés – mérés – értékelés ideje:

Az éves Pedagógiai Munkatervben határozzuk meg minden nevelési évben a:
⦁ a fő feladatokat
⦁ a kijelölt területeket
⦁ a felelősöket
⦁ a határidőket
⦁ az alkalmazott módszereket
⦁ a regisztráció rendjét

5./ Az ellenőrzés-mérés – értékelésben részt vevők köre:

Pedagógusok, alkalmazottak esetében:
⦁ a nevelőtestület tagjai
⦁ óvodavezető
⦁ a fenntartó
⦁ szülők
⦁ külső szakértő

Gyermekek esetében:
⦁ Óvodapedagógusok
⦁ Óvodavezető
⦁ Logopédus
⦁ Fejlesztő pedagógus
6./ Az ellenőrzés – mérés – értékelésben alkalmazható módszerek, eszközök:

Óvodáskorú gyermekek fejlettségi szintjének szűrővizsgálata, a felzárkóztatás lehetőségei és gyakorlata.
⦁ Dokumentumelemzés
⦁ Megfigyelés
⦁ Beszélgetés
⦁ Interjú
⦁ Kérdőív
⦁ Felmérőlap (színismerethez, számfogalomhoz )
⦁ Adatlap a gyerekek egyéni fejlődésének méréséhez

7./ A gyermekek megfigyelésének ajánlott szempontjai

1./ Önállóság fejlődése
⦁ önkiszolgáló munka (öltözés, étkezés, testápolás)
⦁ egyéni igények, jellemzők

2./ Játék
⦁ a gyermek élményanyaga, a játék fejlődése, fajtái, sajátossága
⦁ együttműködés a játékban
⦁ a gyermek helye a játszócsoportban
⦁ érzelmi megnyilvánulásai

3./ Szociális magatartása
⦁ beilleszkedés
⦁ önállóság (bátorság, magabiztosság, szabályok betartása stb.)
⦁ kapcsolatteremtő képesség
⦁ együttműködés a tevékenységben (kitartás, fegyelmezettség, baráti kapcsolatok)

4./ Kommunikációs képesség
⦁ beszédhallás, beszédértés
⦁ hangok ejtése, szókincs
⦁ mondatszerkesztés
⦁ folyamatos összefüggő beszéd, önálló történet elmondása

5./ Kognitív képesség
⦁ vizuális észlelés, alaklátás és formaállandóság (alak, forma, méret, szín, rész- egész viszonya)
⦁ téri tájékozódás (oldaliság, irányok, viszonyok)
⦁ keresztcsatornák fejlődése
⦁ gondolkodási műveletek
⦁ verbális, vizuális memória és a figyelem tartóssága, terjedelme

6./ Motoros képesség
⦁ nagymozgások (tempója, ritmusa, iránya)
⦁ finom motorika
⦁ szem – kéz, sem – láb koordináció
⦁ kezesség, lábasság, szemesség
⦁ testséma fejlődése(testrészek ismerete, oldaliság, elülső és hátulsó rész, függőleges zóna)

7./ Feladatértés, feladattartás, munkatempó

8./ Az óvónői gyakorlati munka elemzése

Elsődleges szempont a szakmai önállóság tiszteletben tartása, a módszertani szabadság biztosítása, a pozitív megerősítés, az elfogadott elvek számonkérése. A pedagógiai munka tervezése, elemzése a gyermekek egyéni megfigyelései, az egyénre szabott nevelési – fejlesztési eljárások folyamatos írásbeli munkát igényelnek. Segítik a folyamatok célirányos, célszerű egymásra épülését, ugyanakkor rugalmas alkalmazását és a gyerekekhez való igazodást biztosítják. A gyermekcsoport nevelési – tevékenységi programjának tervezése a gyermekek fejlődési üteméhez, igényeihez, a spontán helyzetekhez igazodik, a feladatok egymásra épülnek. A terv nem megmásíthatatlan, hanem az élethelyzetek, a gyermekek, az aktuális feladatok irányítják a folyamatot.

A vezető óvónő folyamatosan ellenőrzi és értékeli a:
⦁ Tervezést olyan céllal, hogy mennyire szolgálja a helyi nevelési program céljait és feladatát.
⦁ Év végén összegző értékelésre kerül sor.
⦁ Kiemelt jelentőségű a kimenet, az iskolába lépés kritériumainak való megfelelés.
⦁ A csoport év végi értékelése határozza meg a következő nevelési év kiemelt feladatait.

B./ A helyi nevelési program ellenőrzése, értékelése

A program sikerkritériumát „A fejlődés várható eredményei az óvodáskor végén” címmel kiemelt programelem tartalmazza. Ehhez viszonyítva ellenőrizhető, mérhető, elemezhető, értékelhető az óvoda nevelési céljának megfelelő munka és a gyermekek fejlettségi szintje.
A programban meghatározott fejlődés jellemzőit teljes mértékben nem lehet, és nem is kell teljesíteni. Minden esetben az óvoda határozza meg – a gyermekek képességének, szociokulturális körülményeinek ismeretében-, hogy milyen teljesítményt fogad el sikeres fejlesztő munkának.
A program ellenőrzésében és értékelésében a vezető óvónő irányításával óvónő társa is részt vesz. Mivel az óvoda két óvónői státusszal működik, (a vezető egy csoportban dolgozik a másik óvónő társával) így a vezetőnek napi információi vannak a megvalósulás minden mozzanatáról. Ezért az óvodavezető az óvoda dokumentumelemzését, a nevelőmunka feltételeinek vizsgálatát, a nevelő – fejlesztőmunka értékelését a közvetlen beszélgetések, és a másik óvónő önellenőrző, önelemző értékelései, a közös szakmai beszélgetések, a szülők és az iskola visszajelzései alapján végzi.
A program bevezetése előtt elemezzük:
⦁ a gyermekek ismeret és képességszintjét, szokás-szabályrendszerét
⦁ a szülők igényeit, elvárásait
⦁ az óvoda tevékenységrendszerét
⦁ a nevelőtestület érdeklődését, felkészültségét
⦁ tárgyi, személyi feltételek meglétét

Az értékelésben részt vevők köre
⦁ a nevelőtestület tagjai
⦁ külső szaktanácsadó
⦁ a fenntartó
⦁ a szülők közössége

bevezetést követően 3 évenként a nevelési folyamat vizsgálata a kimenet oldaláról.

Mennyire sikeres az óvodánk nevelő – fejlesztő munkája (értékelés a sikerkritériumok figyelembevételével). A három nevelési év végén az iskolába lépő gyermekek vizsgálatával megítélhető a nevelés eredményessége.

Az értékelésben résztvevők köre
⦁ a nevelőtestület tagjai
⦁ külső szaktanácsadó

Az ellenőrzés, értékelés, elemzés során alkalmazható módszerek
⦁ dokumentumelemzés
⦁ közvetlen megfigyelés
⦁ foglalkozások – tevékenységek megtekintése
⦁ beszélgetés
⦁ értekezletek- műhelymunka
⦁ interjú
⦁ ankétok

1. Érvényességi nyilatkozat

A nevelőtestület határozata alapján érvényes: határozatlan időre
A helyi nevelési program módosításának lehetséges indokai:
⦁ óvodabővítés
⦁ leépítés
⦁ szervezeti átalakítás
⦁ ha a nevelőtestület másik program bevezetéséről dönt
⦁ ha egyéb érdekegyeztető fórum módosítást javasol

Előírás a programmódosítás előterjesztésére:
⦁ írásbeli előterjesztés az óvoda vezetőjének
⦁ részletes szóbeli előterjesztés a nevelőtestületi értekezleten

Nyilvánosságra hozatal:
⦁ Az óvoda Helyi Nevelési Programját az óvodában a szülők számára nyilvánossá kell tenni Erre a célra 1 példány a hirdető táblán kifüggesztésre kerül.
⦁ A vezetői irodában 1 példány az óvónők rendelkezésére áll a mindennapi használathoz.
⦁ 1 példány irattárba kerül.
⦁ Tájékoztatásul megkapják lsd. legitimációs záradék.


⦁ VIII. Az óvoda hagyományos ünnepei és egyéb rendezvényei:

Az óvodai ünnepek kulcsfontosságúak a nevelőmunkában. Jó lehetőséget teremtenek a szülőkkel való kapcsolattartásra, valamint az egyéni arculat megteremtésére és megmutatására. Az óvodai ünnepek a szülőkkel való nyílt párbeszéd és a szoros együttműködés legfontosabb színterei. Jó lehetőséget teremtenek a kevésbé aktív és nagyon elfoglalt szülőkkel való találkozásra és elbeszélgetésre.
Az ünneplés pedagógiai szempontból kiemelt eszköze a nevelésünknek, mivel rengeteg tevékenységi lehetőség adódik az esztétikai élmények hatására vagy közösségi élmények széles skálájának megmutatkozására. Az ünnepek lehetőséget adnak a hétköznapokból való kilépésre és ez által nagyobb aktivitásra, kreativitásra ösztönöznek. A hagyományok ápolása szempontjából is rendkívül fontosak, hiszen kultúránk, és a nemzetiségi kultúra megismertetésére is alkalmat adnak.
Az ünneplés lényegét nem maga az ünnepi műsorban látjuk, hanem az a sok-sok előkészületben, ami számtalan tevékenységre, ötletek kidolgozására, önálló elképzelések megvalósítására ad lehetőséget.
A nevelőtestület a nevelési év elején közösen átgondolja és meghatározza, hogy az adott évben mikor milyen formában tartja az ünnepeket, megemlékezéseket.

Október 23: Óvodában, csoporton belüli megemlékezés. A nagycsoportos gyerekekkel részt veszünk az iskolai ünnepélyen.
November 11: Márton-napi megemlékezés. Szülőkkel közösen ünnepelünk.
December 6: Mikulás: Igazi gyermekünnep. Hagyomány, hogy egy iskolai Tanár beöltözik, és megajándékozza a gyerekeket. Csoportünnep,
(Az ünneplés, szülők nélkül történik.)
December 24: Karácsony: Karácsonyfát állítunk fel a csoportban, és alá helyezzük az általunk készített kis ajándékokat. A karácsonyfa körül énekeket énekelünk, verseket mondunk.
Február: Farsang. Farsangi „bál” megrendezése, ahol a gyerekek és az óvónők jelmezbe beöltözve vesznek részt. A szülőket is meghívjuk.
Húsvét: Csoportonként, az időjárástól függően a szabadban vagy a csoportszobában történik a „nyuszivárás” ahol csomagokat rejtünk el, és azokat kell megkeresni.
Március 15: Óvodában, csoporton belüli megemlékezés. A nagycsoportos gyerekekkel részt veszünk az iskola ünnepélyén.
Gyermeknap: Egész napos szórakoztató programokat szervezünk a gyerekeknek
Anyák napja: A gyerekek kis segítséggel ajándékot készítenek, verssel, énekkel köszöntik az édesanyákat és a nagymamákat.
Évzáró-ballagás: Az elmúlt 3 év alatt tanultakból állítják össze kis műsorukat. Ajándékba egy könyvet és egy tarisznyát kapnak a ballagók.
Kirándulás: Nagycsoportosok tavaszi kirándulása
⦁ IX: Az óvoda kapcsolatai

⦁ IX.1. Család

Az óvodát nevelési és szociális funkciója kapcsolja össze a családdal. Az óvodai nevelés a családdal együtt, azt kiegészítve szolgálja a gyerekek fejlődését. A nevelőmunka eredményessége érdekében a kapcsolattartás, a folyamatos együttműködés minden pedagógus munkájának szerves része.
A szülők érdeklődését fokozza, gyermeke élményeinek, örömeinek és gondjainak megértését segíti, ha ismeri az óvoda életét, az óvónőt, a többi gyereket és azok szüleit is. A szülők jelenléte a csoportban a gyermek számára is fontos esemény, mert a családi és óvodai környezet összekapcsolódását fejezi ki, melyre nagy szüksége van óvónőnek, szülőnek és a gyermeknek egyaránt.
A gyermek testi és szellemi fejlődését szolgálja az őszinte hangvétel, amely fontos ahhoz, hogy a szülő is bátran nyilatkozzon gyermekéről, különösen fejlődésének zökkenőiről, nehezebb területeiről, melyeket csak közösen oldhatunk meg.
A pedagógiai kapcsolatok szélesítése érdekében, óvodánk egész nevelési évben nyitva áll a szülők részére. A szülők szeretetére, tiszteletére nevelést fontos feladatnak tekintjük.
Az óvoda és a család kapcsolatának alakulásában fontos szerepe van a szülői munkaközösségnek, mely nemcsak koordináló, hanem kezdeményező is a folyamatos együttműködés elősegítésében. A vezetőségbe olyan szülőt tartunk érdemesnek bevonni, aki mind a szülőkkel, mind az óvónővel képes közvetlen kapcsolatot teremteni, és partnerként együttműködni.

Cél:
⦁ Segítségnyújtás a családnak
⦁ Szülők segítése a pedagógiai és szociális feladatokban
⦁ Szülők bevonása az óvodai nevelőmunkába

Feladat:
⦁ Információs faliújság központi helyre való kifüggesztése.
⦁ Család támogatása, a család funkciójának erősítése
⦁ A nevelés gyakorlatának pozitív befolyásolása, példamutató magatartással és jó tanácsok adásával.
⦁ Kölcsönös alkalmazkodás.
⦁ Veszélyeztetett környezetben élőkre kiemelt figyelem fordítása.

Kapcsolattartás formái:
⦁ Mindennapos találkozás
⦁ Családlátogatás
⦁ Nyilvános ünnepek
⦁ Fogadóórák
⦁ Szülői értekezletek
⦁ Kifüggesztett információk
⦁ Óvodai rendezvények

⦁ IX.2. Iskola:

Minden évben a leendő iskolásaink szüleinek szülői értekezletet tartanak a tanítók. A leendő pedagógus meglátogatja az óvodában a gyerekeket.
Áprilisban a nagycsoportosok látogatást tesznek az iskolában, ahol a tanító bevonja őket az órai munkába. Részt veszünk az iskola ünnepélyein és német projektnapon..
Minden volt nagycsoportos óvónő meglátogatja az első osztályosokat.
Az iskola pedagógusait be kell vezetni az óvodai program specifikumaiba, mert véleményük, szemléletük segítheti vagy akadályozhatja az óvodai nevelés megújulását. Az iskolát közös nevelési célok és feladatok, hasonló pedagógiai módszerek jellemzik, mint óvodánkat.
⦁

⦁ IX.3. Egészségügyi intézmények:

A gyerekek egészségének védelme érdekében folyamatos kapcsolattartás a gyermekorvossal, védőnővel.
Kapcsolattartás tartalma:
⦁ Évente szűrővizsgálat: látás, hallás, testnevelés, vérnyomás
⦁ Általános orvosi szűrővizsgálat évente
⦁ Fogorvos évente kétszer szűri a gyerekeket

⦁ IX.4. Közművelődési intézményekkel:

A közművelődési intézmények rendezvényei a gyerekek életkori sajátosságaihoz alkalmazkodva, érdeklődésüket figyelembe véve épülnek be az óvodai élet folyamatába.
⦁ Színházlátogatás
⦁ Állatkert látogatás
⦁ Múzeumlátogatás, képtárlátogatás
⦁ Kiállítások megtekintése

⦁ IX.5. Fenntartó:

Napi kapcsolatunk kölcsönösen együttműködő, segítőkész.

⦁ IX.6. Német nemzetiségi önkormányzat:

Kapcsolatunk hivatalos és baráti. Anyagi támogatással és egyéb módon segítik az óvodát.

⦁ IX.7. Óvodai-szakmai szervezetek:

⦁ Baranya Megyei Pedagógiai Intézet
⦁ Nevelési Tanácsadó
⦁ Szakértői és Rehabilitációs Bizottság

Kapcsolattartás formái:
⦁ Hivatalos és segítő jellegű.
⦁ Továbbképzés szervezése, azon való részvétel.

⦁ IX.8. Külhoni magyar óvodák

A Kárpát-medence magyar nyelvű intézményei közötti oktatási tér kialakítása érdekében az óvoda a külhoni magyar óvodákkal kapcsolatépítésre törekszik, és lehetőség szerint kapcsolatot tart fenn.

⦁ X. A gyermek-és ifjúságvédelemmel összefüggő pedagógiai tevékenységek

A szülőkkel való szoros és jó kapcsolatunk célja, a gyermek-és ifjúságvédelemmel összefüggő problémák feltárása, megelőzése. Minden pedagógus közreműködik a gyermek-és ifjúságvédelmi feladatok ellátásában, az óvodások fejlődését veszélyeztető körülmények megelőzésében, feltárásában, megszüntetésében.
Az iskolában dolgozik gyermek-és ifjúságvédelmi felelős, aki rendszeres kapcsolatot tart, az önkormányzat ifjúságvédelmi felelősével, a jegyzővel, illetve az óvoda vezetőjével.
A csoportos óvónők feladata: a hiányosságok észlelése, egyéni bánásmóddal fejlesztés.
Szükség esetén szakember bevonásával próbál segíteni.

Gyermekvédelmi megbízott feladatai:

⦁ Szoros együttműködést alakít ki az óvodavezetővel együtt a csoportos óvónőkkel
⦁ Tanév elején összegyűjti a hátrányos helyzetű, veszélyeztetett, nagycsaládos gyermekeket.
⦁ Munkatervet készít
⦁ Kapcsolattartás formái:
szülőkkel
orvossal
fenntartóval
Nevelési Tanácsadóval
Gyermekjóléti szolgálattal
⦁ Feladatokat időben rögzíti, segélyre javaslatot tesz
⦁ A rászoruló gyermekek szüleit tájékoztatja a segélyek formáiról
⦁ A gyermekvédelmi előadásokról, továbbképzésekről tájékoztatja a kollegákat
⦁ Évvégén beszámol az éves munkáról

Gyermekjóléti szolgálat:
A körzeti gyermekjóléti szolgálat képviselőjével rendszeres kapcsolatot tartunk.”Problémás” gyermekeinket meglátogatja az óvodában és az otthonukban is.

⦁ XI. Iskolába lépés előtt-amit minden szülőnek tudni kell

A tankötelességről és a beiskolázásról törvény rendelkezik. A törvény kimondja, hogy tanköteles az a gyermek, aki betölti a hatodik életévét augusztus 31-ig. A szülő kérelmére a gyermek tankötelessé válhat akkor is, ha a hatodik életévét december 31-ig tölti be.
Ha a gyermek az iskolába lépéshez szükséges fejletséget nem érte el, a szakértő és rehabilitációs bizottság újabb időpontot tűz ki a szakértői vizsgálatra, a szülőt tájékoztatja, hogy a gyermeknek iskolai életmódra felkészítő foglalkozásokon kell részt vennie, s a gyermek fejlettségéről a lakóhely szerinti illetékes jegyzőt értesíti. Abban az évben, amelyben a gyermek betölti a hetedik életévét, a szakértői és rehabilitációs bizottság javasolhatja, hogy augusztus 31-e után további óvodai nevelésben vegyen részt.
Az iskola megkezdéséhez szükséges fejlettséget az óvoda, illetve a Nevelési Tanácsadó igazolja.
Az a gyermek, aki óvodai nevelésben nem részesül, köteles a Nevelési Tanácsadó vizsgálatán részt venni, melyről az óvodák, illetve a Polgármesteri Hivatal ad bővebb felvilágosítást.

Beiratkozáshoz a szülő vigye magával:
⦁ Személyi igazolványát
⦁ A gyermek személyi lapját, vagy születési anyakönyvi kivonatát.
⦁ Az iskolába lépéshez szükséges fejlettség elérését tanúsító igazolást, szakértői véleményt.
Ezekről az óvodapedagógus feladata tájékoztatni a szülőket.

Fejlettség jellemzői:
⦁ Az iskolaérettségnek testi és lelki, szociális feltételei vannak.
⦁ A testileg egészségesen fejlődő gyermek hatéves korára eljut az első alakváltozáshoz.
Teste arányosan fejlett, teherbíró. Mozgása összerendezett, harmonikus. Mozgását, viselkedését, testi szükségletei kielégítését szándékosan irányítani képes.
⦁ A lelkileg egészségesen fejlődő gyermek nyitott érdeklődésével készen áll az iskolába lépésre.
⦁ Érzékelése, észlelése tovább differenciálódik. A tanuláshoz szükséges képességei folyamatosan fejlődnek. Önkéntelen emlékezet bevésés mellett megjelenik a szándékos bevésés, felidézés.
⦁ Folyamatosan beszél, kommunikál.
⦁ Képes a felnőtt és társai elfogadására, kapcsolatteremtésre.
⦁ Kialakul feladattudata, képes egyre eredményesebben elvégezni a feladatokat.
⦁ Kitartása, önállósága, önfegyelme kialakul.

A gyermek fejlődésének értékelése:
A fejlesztő munka hatékonyságának ellenőrzése pedagógiai diagnosztikai eszközökkel történik. A célok eléréséhez szükséges a fejlesztő folyamat ellenőrzése az óvodába lépéstől az óvoda elhagyásáig.
Az alábbi szempontok alapján tájékozódunk a család:
⦁ szociokultúrális jellemzőiről
⦁ nevelési légköréről
⦁ az alkalmazott nevelési eljárásokról
⦁ a gyermek időszakos fejlődéséről
A megfigyelési szempontok az óvodapedagógust segítik a gyermek jellegzetes viselkedésmódjára való figyelésben, az enyhe agyi diszkfunkciók, hiperaktivitás, tanulási zavar, rész funkciózavar korai kiszűrésében.
A különböző fejlettségmérő tesztek a fejlődés folyamatának figyelemmel kisérését és a további feladatok meghatározását teszik lehetővé.
Olyan pszichikus struktúrákra irányulnak melyek a tanulási képesség meghatározói ill. az iskolára való alkalmasság biztosítékai. Lényeges, hogy játékosan mérhető szempontokat és feladatokat tartalmazzanak.
Az értékelés folytonos megfigyeléssel, egyéni sajátosságok, képességszint követéssel, a feladatok írásbeli rögzítésével történik. Az értékelésnél figyelembe vesszük a nevelési célban meghatározott egyéni fejlesztést, az egyéni sajátosságokat, a fejlődési ütemet.
Óvodánk pedagógusai az iskolaérettség meghatározásához Porkolábné dr. Balogh Katalin: Szempontok az óvodáskorú gyermekek fejlettségének megállapításához c. munkáját alapul véve saját tesztet használnak.

⦁ XII. A nemzetiség kultúrájának és nyelvének ápolásával járó feladatok:

Óvodánk német nemzetiségi nevelést folytató óvoda. Mind a magyar, mind a német nyelv fejlesztését szolgálja.
Programunk tartalmazza a kisebbségi nevelés meghatározott célját és feladatait, melyek a következők:
⦁ a német nyelv iránti érdeklődés felkeltése és a nyelvfejlesztés
⦁ hagyományápolás, az identitástudat bővítése, kultúra átörökítése
⦁ olyan körülmények biztosítása, amelyben a spontán, ösztönös, utánzásra épülő tanulás, a játéktevékenységek minden fajtájában megvalósítható
⦁ amelyben a német nyelv szituációkon és cselekvésorientált helyzeteken keresztül történő közvetítése optimálisan tud zajlani.
A gyerekek egyéni nyelvismeretét figyelembe véve tervezzük és alapozzuk meg a nyelv szeretetét, ápolását, a játékosságot érvényesítve. Az életkori sajátosságaikhoz közelálló vidám hangulatú mondókák, versek, mesék, feldolgozása szolgálja a kulturális javak átadását. Ezeket heti témákban jelöljük ki az évszakhoz igazodva.
Szakmai segédanyagaink a következők:
Theresa Talabér: Spiel mit dem Wort, Spiel mit der Sprache
Rosa Mammel: Deutsch im kidergarten
Monika Jöger-Manz: „Ich sag’ dir was!”
Grete und Karl Horak: Ungarndeutsche Studien 2.
Intézményünkben a kisebbségi nevelés az óvodakezdéstől az iskolába lépésig tart.
Óvodapedagógusaink közül ketten rendelkeznek német nemzetiségű óvodapedagógusi diplomával, ketten pedig magyar nyelvű óvodapedagógusi diplomával. Dajkáink közül egy személy beszéli a kisebbségi német nyelvet.
Óvónőink (németesek) nem csak a nyelvet, hanem a német kisebbség hagyományait, kultúráját, szokásait is jól ismerik.
Az óvoda eszközkészlete nem igazán segíti a hagyományápolást. Környezetünk nem tükrözi még kellőképpen a német kultúrát, hagyományait.
Reményeink szerint, az olaszi kisebbségi önkományzattal való szorosabb kapcsolattartás segíteni fog ezeken a hiányosságokon. A jelenlegi kisebbségi önkormányzat vezetőjével jó a kapcsolatunk.

Fejlődés várható jellemzői az óvodás kor végére:
⦁ ismernek néhány egyszerű mesét, verset, mondókát
⦁ értik és alkalmazzák a köznapi éltből vett utasításokat
⦁ életkoruknak, egyéni képességeiknek megfelelően rendelkeznek olyan szókinccsel, amelynek nagy részét különböző helyzetekben alkalmazni is tudják.
A gyerekek nagy örömmel vesznek részt a nemzetiségi ünnepeken, megemlékezéseken. (Márton nap, Farsang) Így fokozatosan megismerhetik a német hagyományokat, szokásokat és kialakulhat igényük további szokások megismeréséhez, ezzel segítve identitástudatuk elmélyítését.
⦁
⦁ XIII. A kiemelt figyelmet igénylő gyermekek óvodai nevelése

A kiemelt figyelmet igénylő gyermekek családi nevelését, a közösségbe való beilleszkedését elősegíti/elősegítheti a többi gyermekkel együtt történő integrált nevelésük.
Az integráltan fejlesztett gyermek számára biztosítani kell mindazokat a speciális eszközöket, egészségügyi és pedagógiai habilitációs, rehabilitációs ellátást, melyekre a szakértői és rehabilitációs bizottság javaslatot tesz.
Sikerkritériumnak a gyermekek beilleszkedése, fejlődése,az együtt haladás lehetősége tekinthető.

A kiemelt figyelmet igénylő gyermekek sérülés specifikus fejlesztésének elvei, feladatai az óvodai nevelés során

1. A testi fogyatékos gyermek óvodai nevelése során kiemelt feladat a speciális, egyénre szabott eszközök használatának kipróbálása, megtanítása, s ezek segítségével a tágabb és szűkebb környezet minél sokrétűbb megismertetése, és ily módon az életkornak megfelelő tapasztalatok megszereztetése, a megtanult mozgás alkalmaztatása. Az óvodában biztosítani kell az akadálymentes közlekedést., mindig szem előtt tartva az önállóságra nevelés elvét. A mozgásnevelést az óvodai foglalkozások körébe kell beépíteni.
2. A látássérült gyermekek esetében segíteni kell a részvételt a közös játékban, a közösséghez való alkalmazkodást, a viselkedési formák megtanulását és gyakorlását, a közösség előtti szereplést.
   Kiemelt hangsúlyt kap az önkiszolgálás megtanítása, a tárgyak és helyük megismertetése, a rendszeretet, a higiéné, különösen a szem és a kéz tisztán tartása.
3. A hallássérült gyermekek esetében korlátozott a nyelvi alapokon történő fogalmi gondolkodás kialakulása, aminek következtében módosul a gyermek megismerő tevékenysége,esetenként egész személyisége megváltozhat. Az anyanyelvi-kommunikációs fejlesztés az óvoda egész napi tevékenységében megjelenik. Minden, a szocializációt hatékonyan segítő munkajellegű tevékenységbe be kell vonni a hallássérült gyermekeket. Az óvodai nevelés egész időtartamát átfogó feladat a kognitív funkciók és az érzelmi élet fejlesztése,alapvető önkiszolgálási szokások elsajátítása,az aktív nyelvhasználat építése.
4. Az enyhén értelmi fogyatékos gyermek fejlesztésében meghatározó a nem fogyatékos óvodás korúakkal történő együttnevelés. A spontán tanulást, a társakkal való együttműködést, a kommunikáció fejlődését segítik azok az élmények, tapasztalatok és minták, amelyet a gyermek a kortárscsoportban megél. Az integrált óvodai nevelés keretében szükség szerint gondoskodni kell a folyamatos gyógypedagógiai megsegítésről.
5. A középsúlyosan értelmi fogyatékos gyermekek óvodai nevelése a korai fejlesztésre épül. Nagy szerepe van a rendszerességnek, az utánzásnak, a gesztussal kísért, egyszerű verbális utasításnak, a zenének, a ritmusnak, a sok ismétlésnek. Az egymáshoz való közeledés, az egymás melletti tevékenykedés fejlesztése a csoportos foglalkozásokon valósítható meg.
6. Óvodánkba a feltételek hiánya miatt autista és súlyosan fogyatékos gyermekeket nem tudunk felvenni.

⦁ XIV. Érvényességi rendelkezés

A nevelőtestület határozata alapján az óvodai nevelési program érvényességi ideje az életbe lépéstől számított hat év. Három év után a program felülvizsgálatára, szükség esetén módosítására kerülhet sor.

Az óvodai nevelési program módosításának lehetséges okai:
⦁ Ha a program gyakorlati alkalmazása során kiderül, hogy nem tudunk céljaival, feladataival, tartalmával, stílusával azonosulni.
⦁ Ha más program mellett dönt a nevelőtestület.
⦁ Ha a szülők módosításokat javasolnak.

Programmódosítás előterjesztése:
⦁ Írásbeli előterjesztés az óvoda vezetőségének.
⦁ Szóbeli előterjesztés értekezlet során.

⦁ XV. Legitimációs záradék

Véleményezte: Dátum:

A programot megismerte és egyetértést nyilvánított:
Olaszi Óvoda Szülői Közössége Dátum

Elfogadta:
Olaszi Óvoda Nevelőtestülete Dátum

Jóváhagyta:
Önkormányzatok Képviselőtestülete Dátum

⦁ 1.sz. melléklet
Deutsche Nationalitäten-Erziehung

Der Kindergarten im Gemeinde Olasz ist ein Institut der Nationalitätenerziehung, wo die Kinder ungarndeutscher Herkunft die Traditionen ihrer Vorfahren kennenlernen können. Unsere Zielsetzung ist es, die Zweisprachigkeit während unserer pädagogischen Arbeit im Verhältnis zu 50-50% verwirklichen zu können.

⦁ Unsere Leitsätze

Unsere Konzeption lautet: im Rahmen des Pädagogischen -Programms den Schwerpunkt auf das Spielen gesetzt, durch spontanes und geplantes lernen mit Hilfe eines weitreichenden Beziehungssystems die 3-7järige Kinder zur situativen Zweisprachigkeit zu führen.
Wir setzen uns das Ziel in der zweisprachigen Erziehung folgende Grundsätze zu stärken:
⦁ Wir betonen, daβ das Spiel die wichtigste Tätigkeit des Kindes für seine Entwicklung ist.
⦁ Für die Kinder ist die Erzieherin ein Vorbild. Ihr Verhalten in Bezug auf die Minderheit, die Kinder, die Kollegen sollte Modell sein. Das ist auch von allen Erwachsenen, die im Kindergarten arbeiten, erwünscht.
⦁ Wir bemühen uns im Kindergarten eine humane, geborgene Atmosphäre zu schaffen, in dem das Kind Anerkennung und liebevolle Zuneigung findet.
⦁ Wir halten Toleranz für sehr wichtig und möchten auch unsere Kinder dazu erziehen
⦁ Unser Bestreben ist es, die Kinder dahingehend zu erziehen, daβ sie eine bewuβte und positive Beziehung zur Minderheit entwickeln und sich mit ihrer Kultur, Sprache- auch Mundart- und Werten eng verbunden fühlen-
⦁ Die Kinder sollen mit Freude und Interesse neue Kenntnisse erwerben wollen und das Zusammenleben im Kindergarten aktiv mitgestallten.
⦁ Wir sind für Innovation bereit, um neue Methoden in unsere Bildungsarbeit einzubauen um die Qualität unserer Bildungsarbeit zu verbessern.

Unser Bild vom Kind

„Nimm ein Kind an die Hand und lass dich von ihm führen. Betrachte die Steine, die es aufhebt und höre zu, was er dir erzählt. Zur Belohnung zeigt es dir eine Welt, die du längst vergessen hast.“ (Werner Bertmann)

⦁ Jedes Kind ist einzigartig in seinem Aussehen, in seinen Fähigkeiten, in seinen Bedürfnissen, in seinem Denken, in seiner Entwicklung und in seinem Lernen.
⦁ Wir bewundern und akzeptieren das Kind. Das Kind ist Mittelpunkt und Basis unseres Tuns.
⦁ Das Kind trägt von Geburt an alles in sich, um sich zu entwickeln, zu entfalten und sein Leben aktiv zu gestalten. „Es ist Baumeister seiner selbst“.
⦁ Wir behandeln alle Kinder gleich, indem wir sie unterschiedlich behandeln und so akzeptieren, wie sie sind.
⦁ Seine Eigenschaften wie
⦁ Flexibilität
⦁ Neugierde
⦁ Energie
⦁ Verspieltheit
⦁ Humor,
⦁ Einfallsreichtum,
⦁ Offenheit, die Bereitschaft Dinge auszuprobieren
⦁ Aufrichtigkeit,
⦁ Freude an neuen Ideen,
⦁ Lernbereitschaft,
⦁ das Bedürfnis zu lieben sind Umfeld seiner Förderung.
Es erlebt Kultur, Sprache und Traditionen und das Brauchtum der Ungarndeutschen wird gefestigt.
⦁ Wir bewahren die Individualität des Kindes.
⦁ Das Kind soll sich wohl fühlen und Spaß im Kindergarten haben.
⦁ Wir helfen ihm die Umwelt zu begreifen und zu schützen.
⦁ Sein Phantasie und Kreativität soll gefördert und zugelassen werden.
⦁ Wir haben Zeit für alle Fragen der Kinder.
⦁ Wir ermöglichen ihm eigene Erfahrungen zu sammeln.

Sprachförderung und Kulturvermittlung

Die Sprache ist kultureller Identitätsträger – Unsere Ehrenpflicht ist es, unser sprachliches und kulturelles Erbe zu pflegen.

Wie wir das erreichen:

⦁ Wir begleiten die eigenen Handlungen und Alltagsaktivitäten sprachlich – vorwiegend in deutscher Hochsprache.
⦁ Wir begleiten die Kinder sprachlich in ihrem Spiel.
⦁ Zu verschiedenen Handlungen (Händewaschen, Aufräumen, Essen…) sagen wir Reime, geben die Instruktionen auf Deutsch, oft singend.
⦁ Wir setzen bewusst Mimik und Gestik ein, um Gesagtes zu veranschaulichen.
⦁ Wir reden deutlich und setzen dabei auch die Körpersprache (Mimik, Gestik) bewusst ein, damit die Kinder auch sehen können, was wir sagen.
⦁ Wir sprechen verständlich und korrekt die deutsche Sprache.
⦁ Wir sprechen mit den Kindern auf Augenhöhe.
⦁ Wir wählen ein angemessenes Sprechtempo.
⦁ Wir beteiligen uns an Festen und Feiern im Dorf, in der Gemeinde und im Umfeld.
⦁ Wir tanzen mit den Kindern deutsche Volkstänze.
⦁ Wir gestalten die traditionellen ungarndeutschen Feste und Feiern mit den Kindern zweisprachig.
⦁ Die Gebrauchsgegenstände im Kindergarten (Tischdecken, Servietten, Vorhänge, Spielzeuge, Kalender, Dekoration usw.) tragen Motive früherer Zeiten (Schnitzereien, Stickereien usw.).
⦁ Wir machen die Kinder mit den typischen Musikinstrumenten der Ungarndeutschen bekannt (Ziehharmonika, Trompete u.ä.).
⦁ Wir verwenden interessante, bunte, vielfältige Methoden, die das Verstehen bildnerisch schildern und es für die Kinder erleichtern.
⦁ Wir loben die Kinder für die weitere sprachliche Motivierung.
⦁ Im Tagesablauf nutzen wir die vielfältigsten Anlässe, um mit den Kindern deutsch zu sprechen.
⦁ Beim Ankommen begrüßen wir jedes Kind persönlich.
⦁ Beim Frühstück sprechen wir mit den Kindern immer deutsch. Wir geben dabei einfache Instruktionen: „Bring bitte einen Teller!“ „Hol bitte einen Stuhl!“
⦁ Während der Spielzeit sprechen wir in allen möglichen Situationen deutsch.
⦁ Im Stuhlkreis sprechen wir deutsch, singen deutsche Lieder und sprechen Reime.
⦁ Auch bei einzelnen Tätigkeiten wie Aufräumen, in der Garderobe, im Waschraum, im Hof, beim Turnen … sprechen wir deutsch.
⦁ In die Ruhezeit begleiten wir die Kinder mit einem Schlaflied, einem Märchen oder einem Gedicht in deutscher Sprache.
⦁ Wir verabschieden jedes Kind einzeln in deutscher Sprache.

Entwicklungsmerkmale am Ende der Kindergartenerziehung
⦁ Die Kinder nehmen mit Freude an Festen, Feiern teil.
⦁ Sie erkennen und benennen die erlebten Traditionen, sie erkennen und benennen Wörter, Begriffe von Instrumenten, Dingen, Vorgängen, Tätigkeiten anhand der erlebten Traditionen.
⦁ Sie erkennen und benennen typische Symbole der Ungarndeutschen.
⦁ Sie erkennen und benennen Gebrauchsgegenstände.

Das Spiel
Das Spiel sehen wir als den Königsweg des Lernens. Diesem Grundsatz werden wir auch in der Förderung der deutschen Sprache gerecht. Wir bieten vielfältige Spielanlässe, die das Lernen der deutschen Sprache fördern. Dabei unterscheiden wir zwei Formen des Spiels: Das Freispiel und das angeleitete Spiel.
Sprachförderung im Freispiel
Beim Freispiel bestimmt das Kind selbst, mit wem, womit, wo und wie lange es spielen möchte. Dem Freispiel geben wir den größten Raum im Tagesablauf. Die Kinder lernen, eigene und fremde Gefühle wahrzunehmen und zu berücksichtigen, und erleben ihre Stärken und Schwächen. Unsere Aufgabe als Erzieherinnen eines ungarndeutschen Kindergartens ist es, auch im Freispiel einfühlsam die deutsche Sprache einzubringen.
Wir beobachten die Kinder bei ihren Spielen und bringen Spielimpulse zum passenden Zeitpunkt in deutscher Sprache ein.
Wir beteiligen uns einfühlsam am Spiel und wenden dabei die deutsche Sprache an.
Sprachförderung im angeleiteten Spiel
Im angeleiteten Spiel nutzen wir die Vielfalt kreativer Spiele und Spielformen, um die Kinder mit der deutschen Sprache vertraut zu machen: Lieder, Reime, Erzählungen, Gespräche, Rollenspiele, Kreisspiele, Tänze, Märchen …
Jedes Kind ist neugierig und wissgierig. Das Gespräch zählt zu den wichtigsten Formen der Sprachförderung.
Wir nutzen die verschiedensten Anlässe im Kindergartenalltag, um mit den Kindern zu sprechen, und verwenden dabei die deutsche Sprache:
Wir gestalten Gespräche nach Spaziergängen und Ausflügen. Die Kinder bringen sehr viele Eindrücke mit und wollen darüber reden.
Wir bieten Gesprächsrunden nach Theateraufführungen. Nach solchen schönen und spannenden Erlebnissen haben die Kinder viel zu erzählen. Sie erleben die Handlungen dabei noch einmal mit. Die Eindrücke, Emotionen und Ängste können die Kinder in der Gruppe sprachlich zum Ausdruck bringen. Das hilft ihnen, diese zu verarbeiten.
Wir bieten den Kindern die Möglichkeit, von Erfahrungen und Ereignissen, die sie außerhalb des Kindergartens machen, zu erzählen.

Entwicklungsmerkmale am Ende der Kindergartenerziehung
⦁ In einfachen Situationen handeln die Kinder entsprechend der Sprachrolle, sie wenden ihre Sprachkenntnisse an.
⦁ Sie nehmen in Spielsituationen dei traditionelle Kinderspiele wahr.

Erzählen, Gedichte

Bilderbücher tragen wesentlich zur Sprachförderung im Kindergartenalltag bei. Sie vermitteln den Kindern gleichermaßen Freude an der Sprache und am Betrachten. Beim Hören, Lesen oder Betrachten von Buchinhalten können Kinder ihrer Fantasie freien Lauf lassen und dabei ihren Wortschatz erweitern.
Wir erzählen Märchen, freie Geschichten und lesen aus Bilderbüchern.
Die Kinder spielen die Märchen in Rollen- und Puppenspielen nach.
Wir laden die Kinder ein, Geschichten selber zu erfinden und zu erzählen.
Wir wählen Gedichte, Märchen sorgfältig, auch aus dem Schatz der Volkskultur aus. Mit der Vermittlung kurzer Volksmärchen, Gedichte in der Mundart fördern wir die Identität der Kinder.

Entwicklungsmerkmale am Ende der Kindergartenerziehung
⦁ Die Kinder erinnern sich an Auszählreimen, Gedichten, Märchen der Volkskultur, sie sind in der Lage diese mit Hilfe wiederzugeben.
⦁ Inneres Bedürfnis der Kinder nach Wiederholung von Gedichten und Märchen.

Singen, Musik…

Kinder lieben es, Musik zu machen – Musik erfreut die Herzen und trägt somit zum Wohlbefinden der Kinder im Kindergarten bei. Die deutsche Sprache lernen sie dabei spielend.
In unseren Angeboten berücksichtigen wir die musikalische Frühförderung. Dabei wird das emotionale Wohlbefinden des Kindes gestärkt, und es findet neue Ausdrucksmöglichkeiten. Rhythmus der Reime und die Melodie der Lieder unterstützen das Gedächtnis der Sprache.

Lieder, Singspiele, Tänze und Klanggeschichten in deutscher Sprache haben ihren festen Platz im Kindergartenalltag.
Fast in jedem Spiel finden wir rhythmische Bewegungen, z. B. bei Fingerspielen und Kreisspielen. Wir brauchen dabei nicht immer Instrumente, auch unser Körper kann zu einem Instrument werden, z. B. beim Patschen, Klatschen und Stampfen. Fingerspiele sind verbunden mit Sprache und Bewegung und bereiten Kindern viel Spaß.
Wir spielen auch mit Orff-Instrumenten, was die Erlebnis- und Ausdrucksfähigkeit steigert. Kinder sind sehr kreativ und finden in jedem Gegenstand Töne und Klänge, mit denen sie Rhythmen schlagen können – eben Musik machen.

Entwicklungsmerkmale am Ende der Kindergartenerziehung
⦁ Die Kinder singen, spielen, tanzen mit Freude die erlernten Lieder, Tanzspiele.
⦁ Sie sind fähig das Gelernte allein, in Kleingruppen wiederzugeben.

Zeichnen, Malen, Formen, Handarbeit

     Die Kinder haben die Möglichkeit sich individuell auszudrücken, sie probieren verschiedene Techniken aus.

Wir fördern die Kinder altersgemäβ, wir bearbeiten mit den Kindern Motive früheren Zeiten (Nähen, Stricken, Schnitzen, Bauen unw.)
Wir nutzen auch auf diesem Gebiet die allgemein bekannten Symbole der Ungarndeutschen.

Entwicklungsmerkmale am Ende der Kindergartenerziehung
⦁ Die Kinder sind in der Lage die in den Tätigkeiten gehörten Wörter, Redewendungen selbst zu verwenden.
⦁ Sie achten Schätze der Volkskultur. (Trachten,Werkzeuge, Brauchtum unw.)

Bewegung
Kinder haben einen sehr grossen Bewegungsdrang.
Wir sprechen in jede Bewegungssituation Deutsch mit den Kindern, so hören sie verschiedene Ausdrücke der Aktivität, sie bennen selbst Orte, Mittel, Bewegungsformen Deutsch.

Während den Bewegungsbeschäftigungen und den Alltäglichen Turnen benutzen wir sowohl die deutsche als auch die ungarische Sprache.
Entwicklungsmerkmale am Ende der Kindergartenerziehung
⦁ Die Kinder kennen sich aus, verhalten sich Rollenentsprechend in den Kommunikationssituationen.
⦁ Sie verstehen und verwenden selbst täglich gehörte Ausdrücke, Aufforderungen, Fragen, Antworten.

Lernen, Lernatmosphäre, Umwelterziehung

Wir schaffen eine Atmosphäre des Wohlbefindens in einer anregenden Lernumgebung.

Wir lassen die Kinder Erfahrungen sammeln, wenn es möglich ist, an Ort und Stelle (Weinlese, Keller, Wiese, Obstgarten, Bauernhof, Wald, Teich.

Wir lassen die Kinder erfahren, wie Pflanzen wachsen und was sie für das Wachsen brauchen: Licht, Wasser, Erde.

Wir machen mit den Kindern Ausflüge, z.B. am Weltwassertag zum Teich.

Wir machen zu allen Jahreszeiten Spaziergänge in der Natur und sammeln Blätter, Früchte und benennen sie in Deutsch.

Wir suchen immer wieder nach neuen Lernorten im Umfeld.

Wir besuchen einen Bauernhof und schauen zu, wie das Vieh gefüttert wird (Pferd, Kuh, Schwein, Huhn, Hahn, Ente usw.).

Entwicklungsmerkmale am Ende der Kindergartenerziehung
⦁ Die Kinder lernen ihre Umgebung kennen, orientieren sich darin.
⦁ Die Kinder beherrschen einen Wortschatz, mit dem sie Kenntisse der Umwelt entsprechend Deutsch anwenden, dabei berücksichtigen wir die individuelle Entwicklung der Kinder.
Arbeitstätigkeit

Das Kind ist ein Gemeinschaftswesen. Es entwickelt sich im „Du”. Es braucht die Begegnung, die Auseinandersetzung mit anderen Kindern.

Wir sichern den Kindern Bedingungen zu verschiedenen Arbeitstätigkeiten. Wir erfüllen für uns selbst und für anderen Kindern Aufgaben.
Wir sprechen in jeder Arbeitstätigkeit Deutsch.

Entwicklungsmerkmale am Ende der Kindergartenerziehung
⦁ Die Kinder arbeiten gern gemeinsam, sie übernehmen gerne Aufgaben.
⦁ Sie bereiten gerne Überraschungen vor.
⦁ Sie sind aktiv bei den Arbeitsvorgängen.
⦁ Mit einfachen Wörter begleiten sie ihre Arbeitstätigkeiten.

Unsere Feiertage und Bräuche
Unsere Feiertage und Bräuche knüpfen sich in zeitlicher Reihenfolge an die Feste und Jahreszeiten:
⦁ St. Martin: Die Legende vom Sankt Martin bedeutet für uns schöne, menschliche Eigenschaften, wie Liebe, dass wir aufeinander achten, oder das Teilen. Wir spielen die Legende vor, wir basteln Laternen, sagen Reime, und singen Lieder von Sank Martin. Unsere Laternen zeigen uns den Weg im Laternenumzug, sie geben uns Licht und Wärme.
⦁ Nikolaus: Wir bereiten uns vor: Wir basteln, singen Lieder, sagen Reime über das Fest auf und wir schmücken das Gruppenzimmer. Wir warten auf den Nikolaus, er bringt uns Geschenke mit.
⦁ Adventszeit:
⦁ Zeit der Stille, Zeit des Wartens, Zeit der Kerzen, Zeit der Vorfreude, Alle Zeichen, Brauchtum sollen darauf hinweisen.
⦁ Tannenzweige, Adventskranz, Barbarazweig, Stroh, Sterne, Kerzen sind Zeichen der Hoffnung – des Lebens.
⦁ Wir bereiten uns vor. Wir führen Gespräche über Weihnachten. Wir basteln Schmuck und schmücken damit den ganzen Kindergarten. Wir basteln Geschenke für die Eltern. Wir singen und hören uns Weihnachtslieder an, wir erzählen Weihnachtsmärchen.
⦁ Unsere Tannenzweige und unseren Weihnachtsbaum zieren wir mit Apfel, Nuss, mit Ketten aus Hutzel, Lebkuchenfiguren, Maisschalen, Stickereien.
⦁ Fasching: Wir bereiten uns auf das Fest vor. Wir basteln Tüten, Brillen und schmücken den Kindergarten. Singen lustige Faschingslieder, backen Kuchen, sagen Reime und musizieren.
Wir veranstalten unseren lustigen Faschingsumzug mit instrumentaler Begleitung und vertreiben so den Winter. Wir essen Krapfen.
⦁ Ostern: Wir sagen Osterreime auf, singen lustige Lieder und freuen uns auf den Frühling. Wir sammeln Eiern, basteln, verzieren Eier mit Zwiebelschale und mit roter Rübe gefärbtem Wasser. Mit Bastelarbeiten und Blumen schmücken wir den Kindergarten.
Wir machen Nesten für das Osterhäschen. Wir gehen auf den Hügel Eier rollen.
⦁ Abschiedsfeier: Wir verabschieden uns von den älteren Kindern, wir laden die Eltern und sie Verwandten ein, wir tragen die gelernte, Lieder, Tänze, Gedichte vor.

Kontakte nach Aussen

Wir pflegen die Zusammenarbeit und den Austausch mit dem Träger, mit anderen Nationalitäten-Kindergärten, Gremien, Organisationen und Institutionen.

Wir nutzen die Öffnung nach außen als Chance zur Förderung der deutschen Sprache. Wir erschließen mit den Kindern neue bzw. zusätzliche Lernorte als Erfahrungs- und Lernmöglichkeiten außerhalb des Kindergartens.

Wir pflegen eine gute Zusammenarbeit mit Vereinen, Verbänden, Schulen, und Nationalitäten-Minderheiten.

Wir geben dem Träger und den Schulen Einblick.

Wir arbeiten beim Aufbau von Netzwerken der ungarndeutschen lokalen Gemeinschaften mit.

Wir informieren die Gemeinde über unsere pädagogische Arbeit.

Zu bestimmten Veranstaltungen und zu Ausstellungen laden wir den Bürgermeister und den Gemeinderat sowie Mitglieder der Nationalitätenselbstverwaltung ein.

Wir berichten über unsere Arbeit und über die Besonderheit der ungarndeutschen Kindergärten in den lokalen Medien: Homepage, Dorfsendung.

Wir berichten über unsere Homepage.

Zusammenarbeit mit den Eltern

Die Familie nimmt einen hohen Stellenwert für die Sprachentwicklung des Kindes ein. Der Spracherwerb findet zum Großteil in der Familie statt. Wir sehen daher die Förderung der deutschen Sprache in unseren Kindergärten als gemeinsame Aufgabe von Kindergarten und Familie.

Wir informieren die Eltern umfassend über die Ziele ungarndeutscher Kindergärten und darüber, welchen Nutzen die Kinder davon haben.
⦁ dies erfolgt bei der Einschreibung
⦁ bei gemeinsamen Veranstaltungen und Festen
⦁ bei Versammlungen
Wir geben den Eltern Einblick in unsere Arbeit bzw. in unser pädagogisches Programm. Gemeinsam mit ihnen legen wir Ziele und Maßnahmen zur Förderung der deutschen Sprache und zur Bewahrung der Identität der Ungarndeutschen fest.

Wir zeigen ihnen dabei auch die Möglichkeiten zur Mitarbeit und die Wichtigkeit ihres Beitrages auf. Wir planen entsprechende Aktivitäten ein:

⦁ In die Vorbereitung von Festen und Feiern beziehen wir die Eltern aktiv ein.

⦁ Wir machen gemeinsam Ausflüge.

⦁ Eltern und Großeltern, die ungarndeutsche Bräuche kennen, laden wir in den Kindergarten ein und lassen sie erzählen.

⦁ Wir empfangen dankend die Hilfe von Eltern, um das Niveau unserer Erziehungsarbeit zu erhöhen (Homepage, Vorträge im Zusammenhang mit der Erziehung der Kinder)

Verschiedene Programme und Aktionen mit Eltern und Kindern (Ausflüge).

⦁ Gemeinsame Feste: Martinstag, Kindertag
⦁ Gruppenfeste: Fasching, Muttertag, Abschlussfest.

Wir treffen Vereinbarungen mit den Familienangehörigen, wie sie die Sprachförderung ihres Kindes unterstützen können. Wir zeigen ihnen dazu Möglichkeiten zur aktiven Mitarbeit auf.

⦁ Wir geben den Eltern bei Bedarf Reime, Liedertexte, Bilder- und Märchenbücher mit.

Innere Organisation des Kindergartens

Wir richten unsere Arbeit an den Grundlagen aus, die von den ungarndeutschen Gremien für die besonderen Bedürfnisse der ungarndeutschen Kindergärten festgelegt sind.
Wir stellen uns der Herausforderung, hohe Qualität in unserer Bildungsarbeit zu sichern. Das Leitbild ist uns eine wichtige Grundlage. Die darin festgehaltenen Leitlinien und Ziele geben uns Orientierung und Unterstützung.

⦁ Wir befassen uns eingehend mit dem Nationalitätengesetz und berücksichtigen es.
⦁ Die von uns festgehalten Leitlinien, Ziele und Aufgaben geben uns Orientierung und Unterstützung.
⦁ Wir orientieren uns an den Richtlinien für die Nationalitätenkindergärten und am Bildungsgesetz.
⦁ Wir setzen uns mit den neuesten Informationen auseinander, bei Unklarheit oder Zweifel fragen wir nach.
⦁ Das Gruppen-Tagebuch führen wir in deutscher Sprache auch.
⦁ Wir dokumentieren Projekte, Feste, Ausflüge und alle wichtige Aktionen
⦁ Wir überprüfen regelmäßig unsere Arbeit auf der Grundlage des neuen Leitbildes.
⦁ Bei der Erstellung unseres pädagogischen Programmes orientieren wir uns am Leitbild für ungarndeutsche Kindergärten. Wir integrieren die Ziele und Maßnahmen schrittweise in unser Programm.
⦁ Unsere Arbeit planen wir zusammen in Team, wir reflektieren regelmäßig.
⦁ Wir holen uns Rückmeldungen bei den Eltern. Dies erfolgt: in Einzelgesprächen, im Rahmen von Entwicklungsgesprächen oder mittels eines Fragebogens.
⦁ Wir holen uns Rückmeldung bei der Lehrerinnen und Lehrer von der Schule, dies erfolgt in persönlichen Gesprächen.
⦁ Wir holen uns neue Informationen, Impulse und Methoden bei Vorbildungen, in der Fachliteratur, im Internet.

Dokumentation

Eine gut geführte Dokumentation trägt wesentlich zur internen Qualitätsentwicklung bei. Die Dokumentation erfüllt zwei Funktionen: Zum einen ist sie ein Arbeitsintrument für uns Erzieherinnen. Sie erleichtert die Kontinuität, die Transparenz und die Erfolgskontrolle im Team. Zum anderen ist sie ein Leistungsnachweis des Kindergartens nach außen.
⦁ Im Team geben wir uns gegenseitig Einblick in unsere Projekte und Tätigkeiten.
⦁ Wir gestalten unsere Arbeit transparent nach innen und nach außen und dokumentieren sie.
⦁ Wir reflektieren und planen gemeinsam im Team unsere Arbeit.
⦁ Wir beobachten wertfrei die Entwicklungs- und Lernschritte der Kinder und tauschen unsere Beobachtungen im Team und mit den Eltern aus.
Wir machen den Entwicklungs- und Lernprozess eines jeden Kindes sichtbar. Dazu legen wir für jedes Kind einen Entwicklungsplan an und dokumentieren unsere Beobachtungen im „Kinderpersonalblatt. Zudem führen wir für jedes Kind ein Portfolio. Es beinhaltet: Beobachtungen, die wir mit dem Kind
besprechen, Zeichnungen des Kindes – diese geben Einblick in die Entwicklung des Kindes, geführte Interviews mit dem Kind, Lerngeschichten …
⦁ Wir präsentieren unsere Arbeit durch Fotos.
⦁ Wir dokumentieren die Projekte, Ausflüge, Feste.
⦁ Wir dokumentieren unsere Arbeit durch Aufzeichnungen.
⦁ Wir gestalten Fotodokumentationen.
⦁ Wir informieren die Nationalitätenselbstverwaltung über unsere Arbeit.
⦁ Wir dokumentieren die Teamsitzungen, Anwesenheitslisten, die Urlaube.

Bewertungsarbeit

Wir evaluieren unsere Arbeit regelmäßig intern und extern. Wir nehmen an einem kontinuierlichen Qualitätssicherungsprozess teil.
Wir reflektieren unsere Arbeit in verantwortungsbewusster Eigenkontrolle (= Selbstbild).
Wir befassen uns regelmäßig mit den Zielen und Maßnahmen unserer Kindergartenkozeption und überprüfen den Stand und das Ergebnis unerer Umsetzung. Der Entwicklungsprozess der Kinder ist dabei wesentlich. Das Portfolio bietet dafür eine wichtige Grundlage.
Wir dokumentieren und evaluieren die Sprachentwicklung der Kinder.
Wir evaluieren unsere Arbeit bei regelmäßigen Teambesprechungen.
⦁ Wir holen uns Rückmeldung bei den Eltern. Dies erfolgt
-in Einzelgesprächen
-im Rahmen von Entwicklungsgesprächen
-mittels eines Fragebogens
⦁ Wir holen uns gezielt Rückmeldung von der Leiterin
-beim Mitarbeitergespräch, bei einem Fördergespräch
⦁ Wir holen uns Rückmeldung bei den Lehrerinnen und Lehrern unserer Partnerschule. Dies erfolgt in persönlichen Gesprächen und mittels eines Fragebogens.

Uns ist bewusst: Zur Qualitätssicherung im Kindergarten bedarf es einer kontinuierlichen Weiterbildung jeder einzelnen Erzieherin.
⦁ Jede einzelne Erzieherin bildet sich kontinuierlich weiter, mittels Selbstbildung durch Selbstbewertung.
⦁ Wir organisieren Fortbildungen für die Kindergärtnerinnen und nehmen an den Weiterbildungsveranstaltungen teil.
⦁ Wir holen uns neue Informationen, Impulse und Methoden bei Fortbildungen, in der Fachliteratur, im Internet, im Austausch mit Partner-Kindergärten im In- und Ausland.